Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

60 keségével s Miklós bűnhődése vesztesége érzetén kivül még azon gyötrő tudatban van, hogy Piroskát ő tette szerencsétlenné, boldogtalanná ; továbbá azon erkölcsi szenny viselésében, a mely ideiglenesen nevére tapad azon tettek miatt, a melyek közvetve s közvetlenül hibájának kifolyásai, mint: a szabálytalan pái-baj s a sirkifosztás, az előbbi miatt megfosztatik lovagi jellegétől, ez utóbbi miatt pedig az egyház átka üldözi; s kedvese is, kit uj életre támaszt, megátkozza őt és magát is ; bűnhődése áll továbbá a vezeklésben, a melyet magára vállal és bujdosásában. Végre annyi szenvedés után fájdalma megenyhül s kiengesztelődve szól kedvese sírjánál : Tiszta vagy, olt is vagy, hiszem erős hittel, Odavársz — meggyógyítsz boldog szeretettel. Addig soha e sziv asszonyt ne ismérjen, Fogadom s megállom — Isten ugy segéljen. Toldi szerelme heves, szenvedélyes, majdnem rettentő. Midőn a viadal után a sátorba visszamegy, a hol Tar Lőrincz várja, lehányja magáról a fegyverzetet, levágja magát az agyaras vadbőrre, megrázkódik olykor zokogó nagy teste, nyög, a vadnak füleit csikorogva marja s aztán fölül és megszólal, „szava dörgése mélyebb, mint a rendes, egyéb viselete nem haragos, csendes Elkezdi: No Lőrincz ! van szép feleséged, De becsüld meg osztán, javasolom néked. Tudom, a két szemed drága, fiam Lőrincz, De az asszonyt, mondom, jobban ápold, őrizd. Becsüld meg az asszonyt, még egyszer ajánlom. Tar Lőrincz méltatlan bánásmódjára feldühödve, azt megölni s kedvesét magával ragadni akarja; azután szalontai várában kicsapongással akarja bánatát elnyomni ; végre is Tar Lőrinczet megöli, kedvesét a sirban meglátogatja. A tetszhalottságból felébredőt sürgeti, hogy vele menjen s midőn kedvese megátkozza : Elkábula Miklós e mennykőcsapástól, Rohant ki vakon, mint hegy-rázuhanástól. . . Vezekel a kolostorban, vezekel a fanatikus és mocskos tömeg között, bujdosik és harczol s végre Piroska sírjánál, midőn máifájdalma kitombolta magát, megnemesül. Az indulat erőszakos hevessége s különösen a dacz és büszkeség ereje képezi Miklós jel-