Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

58 a királyi jutalom fénye elenyészik azon örömkönyük jutalma mellett, a melyeket édesanyja sirt

; midőn meglátta : Elfelejtett mindent és futott elébe, Kiméivé szorítá pánczélos ölébe. Es az édesanya iránti szeretet s bizalom, erkölcsi tekintélye iránti tisztelet nyilatkozik a hős férfiban is. Szerelmi bánatában az édesanya szivéhez menekül vigasztalásért; s midőn várában dorbézolva akar felejteni, anyja jöttének kirére elhagyja a förtelem tanyáját, nem mer anyjával találkozni: Bujdosni — — tova nádon-éren Űzte szegény Miklóst fiúi szemérem. S mily megható anyjával találkozása, midőn hosszú távollét küzdelmei, testi s lelki szenvedései után a király seregével visszatér Olaszhonból! Ott hamar az egymás nyakába hogy estek, Arról ugyan képet én hiába festek, Sehogy szóhoz jutni nem birtak a szótul, Mint szük edényszájon viz ha igen tódul. S végre midőn az ifjúból öreggé lett Bencze a sirját ásó vén Toldinak anyja sirját említi, az felegyenesedik, végig néz a puszta sirhalmon ; szemei sokáig, sokáig nyugszanak azon, de nem szól semmit, mintha néma volna. E néma fájdalom az elaggott Toldi szerető fiúi szivének leghangosabb tanúvallomása. De lelkében nemcsak a fiúi szeretet oly erős, hogy az anya halála után negyven évvel is mély megilletődéssel tekint annak mohos sirkövére, hanem a testvéri szeretet is, a mely mindjárt Györgygyei való első találkozásakor oly szépen nyilvánul s főleg nagylelkűséggel párosulva akkor, midőn testvérének a király által felajánlott birtokát nem fogadja el; de ez nemcsak vérszeretet, melyet később gyengédséggel párosítva átvisz György árvájára, Anikóra is, hanem önérzet, mely férfikorában daezos büszkeséggé fejlődik s szerelmi boldogságának és kedvese életének gyilkosává lesz. Miklósnak Ilosvai költeményében nevetséges kalandja van egy özvegyasszonynyal, Arany az első részben csak annyit mond, hogy nem volt neki asszonynyal tartós barátsága s ez magának a költőnek is a második rész megalkotásában egyik fő nehézségét képezte s az ellenmondást ugy akarta elhárítani — mivel az utolsó