Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

47 adatok alapján, a melyeket Ilosvai költeménye nyújt, megczáfolta s a lángész belátásával kimutatta, hogy Toldinak élő alaknak kel­lett lennie, részletesen kifejti, hogy „először Toldi Miklós a helyett, hogy csak jelképes személy volt volna, oly határozott egyéniség, hogy másodszor, ép ennélfogva a tetteiről kerengő mondakört a nép nem olvaszthatta egészen saját szellemébe s költészetével nem alakíthatta át teljesen. Fönnmaradtak némely jellemvonások Toldi­ból, melyeket a nép ugy látszik emlékezetébe vésett s eszmé­nyítés nélkül szállított hozzánk, s tulajdonittatnak neki oly tények, melyek annyira ellenkeznek a nép költői felfogásával, hogy histó­riai adatoknak tekinthetők."* Hogy e históriai adatokat s azon tényeket, a melyek népköl­tészeti jellemmel birnak, láthassuk, nézzük, mit mindent énekel a jó Ilosvai Toldi Miklósról. Szorosan ragaszkodunk az elsoi'olásban Ilosvai előadása folyamatához. Toldi Miklós született Nagy-Faluban 1320-ban. Erős, vastag gyermek volt kicsi korában. Toldi Lőrincz öregebb fia, Miklós bátyja, György, Károly királyt szolgálja, Miklós pedig otthon van anyjával, „lát minden dologhoz az béres szolgákkal", nagy malom­köveket emelget mindenek bámulatára. Egy alkalommal, midőn György Budáról szolgáival haza jött, Miklós velük a rudhányásban s kőhajigálásban versenyzett s le is győzé őket, a miért bátyja gyakran megfeddé. Miklós megölte bátyja egyik szolgáját, s azért bujdosott az éren és nádon, de bátyja megkegyelmezett neki. Majd Laczfinak nyomóruddal mutatja meg az utat Budára. Ismét gyil­kosságba esik, bujdosik, Pestre vetődik, hol a „fene" bikát megfé­kezi s a mészárosoktól jutalmul sok májat kap. Majd a mészáro­soknál szolgál, majd a király konyhájában kap szolgálatot, de azért a vitézekkel rudhányásban versenyez s nagy ereje a királynak fel­tűnik, a ki megértvén dolgát, megkegyelmez neki s bátyjának le­velet irat, hogy öcscsét ne tartsa otthon. György megfeddi ugyan Miklóst, de azért két lóra „szert tesz" neki s szolgálatra kénysze­ríti. Miklós felment Budára, a hol ujudvar volt. Megszánván az özvegyasszonyt, a kinek két fiát a cseh bajnok megölte, elhatá­rozza, hogy megví a csehvel. Meg is vitt, le is győzte s kérése daczára megölte, „marháját" pedig az özvegynek adta. Erre a ki­rály öt fejéhez választá. De az ifjú vitéz szerelmeskedni akar és pórul jár; egy ifjú özvegyasszony, kit szerelmével üldöz, kiugratja * Tanulmányok, II. k. 153. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom