Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

34 talános, örök emberi természet a népköltészet naiv eposzaiban van leghívebben rajzolva, mint Horner Uiaszában, s csak a legerősebb müköltők képesek azt oly hiven visszatükröztetni mint a népköltészet, pl. Sliákespere drámáiban. A müköltészetben a költő egyénisége emelkedik felül, a népköltészetben az bele van olvadva a népbe ; ott a költészet többnyire egyéni éi-zést s felfogást mutat, itt az általános nemzeti érzés és felfogás kifejezője. Az idegen nemzetek költészetének hatása, bizonyos eszmeáramlatok, a túlvitt műveltség, a nemzeti érzés és jellem hanyatlása, az egyéniség igenis nagy mértékben érvényesülése a műköltészetet legtöbbnyire kivetkőztetik nemzeti jellegéből, a midőn az a folyton tovább tenyésző népköltészet forrásában végre újjászületik, nemzeti tartalmat és alakot öltve megerősödik s érvényét, mint tisztán nemzeti költészet, fenn tudja tartani a külföldi hatások ellenében is. A müköltészet, a népköltészettel ellentétben, a nemzet műveltebb osztályaihoz szól; s a népköltészet amazzal ellentétben, a mint a nép életviszonyainak és lelki életének kifejezője, ugy első sorban a néphez szól; a népköltészet által megifjult s megerősödött műköltészet pedig, a népies nemzeti, vagy tisztán nemzeti költészet, az egész nemzetnek közös kincse. A művészet nemzeti sajátságokkal jelenik meg benne, ugy, hogy a nemzet minden tagjának érthetővé válik ; a uépies öntudatlanság művészetté lesz, hogy a magasabb igényeket is kielégíti. Erre vonatkozólag találóan mondja Greguss Ágost: „A népköltészetnek okvetlenül műköltészetté kell fejlődni; de midőn ez utóbbi magát a népköltészet által megifjítja, nem vetkőzhetik ki műköltészeti jellegéből s a kezdetleges költés közvetlen s ösztöni szépségeiért nem adhatja cserébe az öntudatos alkotást, a kiszámított és szabályos szerkezetet, az arányok és idomok tisztaságát, a kidolgozás biztosságát s szabatosságát, szóval : a természetért nem áldozhatja fel magát a művészetet".* A mi költészetünk e tisztán nemzeti irányának kifejezője Arany Jcinos, társaival, Petőfivel s Tompával együtt, s azonkívül Arany egyszersmind a magyar nemzeti jellemnek is leghívebb tolmácsa, mint Lévay József „Arany J. emlékezete" cz. ünnepi ódájában mondja : Magyar népünk átszűrődött alakja, Melynek letisztult minden csöpp salakja. * Tanulmányok, I. k. 53. 1.