Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

9 is. Petőfi s Jókai sem találják meg azonnal hivatásukat, Aranyt is nyugtalan vágy szállja meg, mely a színészi pályára ragadja ; majd ismét csüggedés nyomja le, mely őt lemondásra készti. Szüksége volt még az élettapasztalatok s az alkalom nehezékére, melyek őt hivatása tudatára ébreszszék s felemeljék. Szomorú lelki hangulatát festi a „Bolond Istók" cz. költe­ménye következő soraiban : Ketten valánk ott — számra legalább, Leszerelt hárfán két végső ideg : Egy alpha, egy ómega a család Tépett könyvéből: ifjú és öreg. Én ősz apámmal. Nem magam tehát ; De hol van oly magány, oly bús, rideg, Mint mikor ö ott ült az élet árnyán, S én virrasztók szemének éjszakáján. Arany lehangoltságát a családi csapáson kivül, testi baja is okozhatta. Haza gyalogoltában erősen meghűlt s kinos köhögése melltajással párosulva, arra a hitre vezette, hogy tüdővészben van. Nem lehet csodálni, hogy világtalan atyja szomorú állapota, a maga reménytelen helyzete s lelki gyötrelmei rendkívül lesújtották ; ke­rülte az embereket, kivéve a postamestert, Pápait, a kinek férfias lelkülete s nemesen érző szive magához vonta őt s Arany e fér­fiúban, a ki őbenne a nagy tehetséget csskhamar felismerte, nem­csak vigasztaló jó barátot; nemcsak tanulmányaiban, a melyekhez lassankint visszatért, tanácsadót, de egy oly mestert is talált, kinek őt a nehéz helyzettel némileg kibékiteni s a szalontai kiskörű tár­sadalmi életbe visszavezetnie sikerült. Különben is helyzetében csakhamar javulás állott be. A város és egyház elöljárói részvéttel tekinték sorsát s még őszszel megvá­laszták korrektornak, noha a hivatal csak tavaszszal jött ürese­désbe. A korrektori lakás tehát tavaszig el volt foglalva, de kü­lönben sem költözhetett volna bele Arany, atyjánál kellett marad­nia, a ki a régi házból kimenni s leányához költözködni semmi áron sem akart. Megkezdődött tehát újra tanitói működése. Az is­kolában elvégezvén kötelességét, egyenesen haza ment, gondolatokba merülve s a külvilággal nem törődve s otthon — édesatyját ápolta. Csak a következő őszön, midőn atyja végre leányához átköltözött, mehetett az iskolaépületbe lakni; de ezután is mindennap meglá­togatta atyját. Ezen időtől kezdve, a mint sorsában javulás állt be, kedélye is jobbra változik. Anyagi helyzete javult, sőt édes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom