Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

6 szembetünőleg; de anyagi reményem, miért a praeceptorságot elvállalám, igen szegényen ütött ki." 1 Elvégezvén a rhetorikai osztályt is, a szalontai iskola kis világából a clebreczeni kollégium nagy világába kellett mennie. Szülei« s nővére iparkodtak néhány forintot összerakni, a mennyi legalább a szükségesek beszerzéséi'e elég legyen; azonban ő utalván arra, hogy annyit megtakarított, a mennyiből félesztendeig is megélhet, nem akarta szüleit terhelni s csekély megzsugorgatott pénzével 1833. november elején Debreczenbe ment s ott a kollégiumba togatusnak vagyis bennlakó diáknak beiratkozott. Nehezen tudott az uj életbe beleszokni. Tanult, olvasgatott szorgalmasan, tökéletesítette magát a gitárban, de hiába — körülményei szorongatták. Bár hazulról is kapott néha-néha egy-két forintot, a kántusból is csak jutott olykor-olykor valamicske, de azért folyton szükséget szenvedett. Ide járult még a kollégiumi zárt élet, melyet megszokni nem tudott s igy történt, hogy az első félév után, meghívást nyervén a his-uj szállási tanítóságra, a meghívást örömmel fogadta s állását 1834. tavaszán el is foglalta. Egy évig volt ez állomásban s csendes természete, szerénysége, műveltsége nemcsak kedveltté, hanem általánosan tiszteltté is tették. A lelkész, Török Pál könyvtárából olvasta a német költőket, többi közt Schillert is. „Olvastam éjjel-nappal, ha hivatalom engedte. Itt a hazai, különösen az uj költői iskolához tartozó olvasmányaimat kiegészitém, Virgil Aeneise pár könyvét leforditám (rég eltéptem), s a németben Schillerig vittem." 2 Szóval kis-uj szállási tanítóskodása is gazdagította szellemét, tágította irodalmi látáskörét s néhány forintot is megtakarított. Egy év múlva visszatért a kollégiumba. A magával hozott szép ajánlatok által a debreczeni tanárok ügyeimét magára vonta s Erdélyi József tanár kis leányai mellé tanítóul alkalmazta s ezért asztalánál ebédet adott neki. Ez idő alatt tanulta meg magánszorgalomból a franczia ^nyelvet annyira, hogy könnyebb szerzőket szótár nélkül olvashatott. így tehát már 19 éves korában tudta a klasszikus nyelveket s a modern nyelvek közül a németet és francziát ; ismerte, legalább nagyjából, azok irodalmát. Onfentartása és előmenetele is inkább biztosítva volt már tanárai figyelme által, s im egyszerre kalandos életpályá1 Arany János önmagáról. Pesti Hírlap 1832. 294. sz. a U. o.