Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

3 lei és ő. A gyermek kora komolylyá és mélyen erkölcsi érzésűvé vált." 1 Valóban Arany János és öreg szülei megható példáját mutatják annak az igazán szent viszonynak, a melynek szülők és gyermekek közt kell lenni! Arany János szüleinek szegény sötét gunyhóját bevilágosítja a vallás melegitő fénye s ennek hatása alatt fejlődnek a gyermek lelkében azon tulajdonok, a melyek őt a megpróbáltatás tüzében megtisztulva, a leggyengédebb lelkiismeretű, jellemes férfiúvá teszik. Az öreg szülőknek napi munkájuk után pihenő gyanánt vallási énekek zengése s a szentírás olvasása szolgál, s e vallásos érzés védő szárnyaival ott lebeg a kisded szegényes bölcsője felett, eltölti a gyermek lelkét, kiséri az ifjú lépteit, vigasztalást nyújt a férfiúnak s a nyugalom, a lelki béke fenségével jutalmazza meg az öreget. A vallást nyerte Arany szegény szüleitől a legbecsesebb örökség gyanánt; ez tartotta fenn szenvedései között; a vallásos érzület adta meg legszebb költeményeinek azt a szívig ható hangot s felemelő harmóniát, mely, mint a szphérák zenéje, felmagasztosít s megnyugtat. Ezt a vallásos érzést hagyta gyermekének is örökségül; mélyen átérezte e szavainak igazságát : — A szegénynek drága kincs a hit, Tűrni s remélni megtanít: S néki, mig a sir rá nem leheli, Mindig törni és remélni kell. (Fiamnak.) A gyermeknek kiválóan fogékony szellemi tehetsége volt. „A zsoltárokat, a biblia vonzóbb részeit emlékezetemet meghaladó idő előtt hallásból már elsajátítottam. Alig 3—4 éves koromban apám, ki értelmes, írástudó parasztember volt, hamuba irt hetükön megtaníta olvasni, ugy, hogy mire iskolába adtak, hová mód nélkül vágytam s a mi nem erős testalkatom s a szülők féltékenysége miatt csak 6-ik esztendős koromban történt, már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal birtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe kerültek s melyekhez inkább vonzódtam, mint bibliai történetek, énekek s a ponyvairodalom termékei."

2 Maga beszéli, hogy atyja magyarázata után 1 Gyulai Pál: Arany János emlékezete. Kisfaludy Társaság Evk. XIX. 285. 1. - Arany János önmagáról. Pesti Hirlap. 1882. 294. sz. 1*