Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

— 65 — holnapután egészen átesvén a most fennforgó tárgyakon, azután a sürgetett ujonczok állításáról tanakodhatunk. Tököli (esanádmegvei követ) kívánta, hogy tüstént tanácskozás alá vétessék a propositiók 3-ik pontja, s jelenté egyszersmind, hogy ő, ha 50 ezer katonát kíván is 0 Felsége, comittenseinek ebbéli meghagyása szerént kész annyit is megígérni. (Zúgás.) Lovrentsits (krassói követ) ugyanazon szándékát jelenté ki, melyet Tököli. Báró Vay (zemplénmegyei követ) ugy nyilatkozott, hogy ő nem egyezhet meg az előtte szólókkal, mert mindenesetre meg kell elébb kérdeznünk 0 Felségétől, míg a katonák állításáról szólnánk, hogv miért ? s hány katonára van szüksége Ö Felségének'? tudtára kell adnunk, hogy ha van szükség a külső bátorságra, van elmulhatlan szükség a belsőre is; ezt pedig azáltal tarthatjuk fenn legjobban, ha a népre nézve hasznos törvényeket viszünk haza, ha a praeferentialisokra kedvező királyi válasz jővén, legalább a só árának leszállításával könnyítünk az idei szük termés miatt elnyomorodott s keseredett szegény nép sorsán. Bene (csongrádmegyei követ) javallá, hogy időnyerés kedvéért szóljunk a 3-ik pontjához is most a propositióknak, de ugy, hogy mindenesetre a praeferentialék iránt Írjunk fel elébb 0 Felségének. Nitzky (vasmegyei követ) felfogván lelkesen báró Vaynak szavait, azt vitatá, hogy a belső bátorság megtartására legközelebb a só árának leszállítása leghathatósabb eszköz lesz, mivel az úgynevezett populus (Nitzky ur „popidus" szava itt tán nyárfát tesz) semmi teher ellen annyira nem panaszolkodik, mint a só drágasága ellen, és azt egy különös felírásban is kívánta Ő Felsége eleibe terjesztetni. Csausz ur erősen vitatá, hogy minél elébb adjunk O Felségének katonákat. Balogh (barsmegvei követ) addig semmiféle oblatumot nem tesz, míg resolutio nem jön a sóról, még pedig ugv, mint a praeferentialékban kívánják a Statusok ; mert meg kell vallanunk, úgymond, hogy legkellemetlenebb a populusnak a katonaadás ; de ha a sót leszállítjuk, tüstént megenyhül bánatja s elhiszi, hogy a diaeta néki is hasznára van. Nagy Pál ur (sopronmegyei követ) hasonlóképpen sürgeté, hogy a nép sorsának minél előbb lehető könnyítésére jó lenne a felírásban megemlíteni, hogy a só iránt praeferenter adjon resolutiot. 5