Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

- 54 jai csupán vármegyei követekből állván, ezt a clerus netn jó néven vette; s resensusát ki is akarta nyilatkoztatni főtisztelendő Miskoltzy ur, a pécsi káptalan követje ; de az elölülők az ülést eloszlatván, ezúttal nem beszélhetett. A többek közt ezen deputatioba kineveztettek : Prónav, Pázmándy, Kerkapolyi, Sombory, Bernáth, b. Vay, Lónyai. — Azt is mondják, hogy a clerus subsummálta volna, hogy ily csoportosan neveztettek ki az atyafiak egy vagy más deputatioba.

1) Végződvén a kerületi ülés 12 órakor, országos ülésbe mentek a Statusok, ahol is a Főrendeknek a magyar izenet iránt készült renunciumjok felolvastatván, s dictaturára menni rendeltetvén, az ülés szétoszlott.

2) ') L. Orosz, I. k. 5-1. és köv. 1. Forrásom szerént ezen kerületi ülésben az említetteken kívül „több jeles beszéd" tartatott. Orosz szerént beszéltek még: Ocskay, Andrássy gróf, Dubraviczky, Nagy Pál. (L. u. o. u. azon 1.) 2) A Főrendek válaszát a magyar nyelven irt nunciumra szokás szerént küldöttség vitte meg, melynek szónoka Kopácsy József akkorban veszprémi megyés püspök vala, ki átadván a t. Karok és Rendeknek szóló izenetet, a hivatalos jegyzőkönyv szavai szerént : „egyszersmind szóval is magyarázta a Fő Táblának aggodalmát, mely abból eredett, hogy a Ivarok és Rendek minden előre bocsájtott értekezés nélkül, elhagyván a régi gyakorlott 6zokást, honnyi nyelven szerkesztették öszve Izenetjeket, azon kérést hozzá tévén, hogy a Fő Táblának fontos okait méltó tanátskozásba venni, és hazafiúi szeretettel, igaz bizodalomból, és nyiltszivüségből eredett kívánságokhoz 0 Cs. Kir. Fő Herczegségének, és a Fő Rendeknek, hozzá járulni ne terheltessenek." (L. országgy. hiv. jegyzőkönyv. 78. 1.) A főrendi ház ezen izenetjének főbb pontjai a következők : „A Főrendiek az Alsó Táblától átküldött izenet alakjára (quoad modulitatem, formamque) nyilatkoznak. „A Főrendeknek is szivükön fekszik a hazai nyelv fölvirágoztatása, terjesztése, amint ezt a régibb és ujabb időkben hozott áldozataik bizonyítják ; nem titkolhatják el azonban aggodalmukat, melyet a Rendek az által okoztak, hogy fölhagyván a közel negyven évi szokással, az izenetek formáját egyoldalulag megváltoztatták, s ez által még most sem a főrendeknek, sem maguknak a tanácskozásra nézve könnyebséget nem szereztek. „Ámbár ezen lépésnek egyoldalúságát enyhíti az, hogy a Rendek — a szóbeli izenet szerént — a magyar nyelvet a Főrendeknek hazafiúi buzgó-