Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884
- 36 ez Hontvármegye követének legyen mondva — szintúgy értik s magyarázzák mint mi. Hála az isteni Gondviselésnek! a magyar kanezellária mostani tagjai testtel, szivvel, lélekkel magyarok, mennyi jót várhatunk hát csak ez által is ! (Mélt. Bartal ur a gallériáról nézte s hallgatá a beszélőt.) 1) Nagy Pál ur (sopronmegyei követ) nem tartván oly sokat az izeneteknek magyarosításában, mintha a mult országgyűlési praeferentiale gravamenekre azok közt a magyar nyelvre nézve nyernének kedvező resolutiot: úgy nyilatkozott, hogy ő bizony nem idegen a deák nunciumtól. 2) Balogh (barsmegyei követ) : En úgy látom, hogy itt nem kell távolról keresnünk az akadályokat; ha a nádor azt izenné most ide, hogy ő elfogadja a magyar nunciumokat, minden vitatásunknak vége lenne. Itt van minden! Tisztelem én O cs. kir. Főherczegségét, de ha a haza java összeütközik az én határtalan tiszteletemmel, kénytelen vagyok akkor ezt amannak feláldozni. Concentrálván e szerént okaimat, a jobb részszel tartva a magyar izenet mellett maradok. (Éljen kiáltozások.) 3) Personalis ő excja: Melyik a jobb rész '? azt nem Barsvármegye követje határozza meg, sem a hiu kiabálások. En úgy tartom, hogy legbiztosabb zsinórmértéke a tanácskozásoknak ama nagy mondása egy régi bölcsnek: Prodesse, quam piacere raalo. Intem egyszersmind a hiu vivát-kiáltókat, hogy csendességben legyenek, különben rendelések fognak tétetni, hogy csak azok lehessenek itt jelen, kiknek votumok vagyon. (Vivát kiáltások követték ő excjának ezen szavait is, mely vivátokra egy pajkos ember a sokaság közöl ezt kiáltá: Ne hiuskodjatok !) 4) Tdkáts ur (pozsonymegyei követ) annak megmutatására, hogy a Felség szereti nyelvünket, s ennélfogva még magyar felirásain') L. országgy. hiv. jegyzőkönyv 72. 1. 2) A Guzmics-Napló irója, mint a t. olvasó észrevehette, testtel, lélekkel a magyar nuncium mellett volt, s igy megmagyarázható, hogy Nagy Pálnak a magyar nunciumot nem pártoló beszédjét csak pár szóval megemlíti, mig ellenben a hivatalos jegyzőkönyv, minthogy a personalis véleményét fogadja el Nagy Pál, a beszédet hosszasan közli. (L. országgy. hiv. jegyzőkönyv 69. lap.) 3) A barsmegyei követ ezen beszédéről a hivatalos jegyzőkönyv hallgat; csak azt jelzi, hogy Barsmegye követe is a magyar nuncium mellett „jelentette magát". (L. hivatalos jegyzőkönyv 74. 1.) 4) A personalis e fölszólalásáról a hiv. jegyzőkönyv nem emlékezik.
