Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

— 31 — tek és csak 1790-ben hozatott be az a szokás, hogy azok írásba foglaltattak ; ele a Főrendekhez akkor is csak ugyan deák nyelven irt nunciuraok küldettek, és így a magyar nyelven Íratandó izenetek a valóságos bevett szokás ellen jönnének divatba. Hogy hát ezen incidentalis casus jól üssön ki, kérte a nm. personalis ur a Statusokat, hogy találjanak valami más módot, minthogy a környülállások is ezt kívánják, de azon czélt is el fogjuk érni, hogy a hazai nyelv másképpen is virágzásba jön, minthogy a jövő diétán a deputationalis munkák felvételekor a diéta coordinatiója alkalmával erről szó lesz bizonyosan. Most tehát korán levén még s nem a maga idejében a magyar nunciumok sürgetése, attól annál is inkább el kell állanunk, mivel ez által a dietai dolgok folyamatja hátráltatik, — pedig noha már régen itt vagyunk, mégis semmit sem végezhettünk. Végre említést tett ő exja az iránt is, hogy a felsőbb vármegyék követjeit, valamint Slavonia és Croatia küldöttjeit is figyelemmel kell tartanunk, kiknek ez a mód bizonyosan praejudiciumokra lenne.

1) Erre Marczibányi (a trencsénvármegyei követ) ugy nyilatkozott, hogy ő azon okoknál fogva, melyeket a nm. personalis előadott, a deák nunciumokat kívánja ezután is szokásban megtartani.

2) Földváry (hevesmegyei követ) a negyven esztendőkig bujdosott, s mégis nemzetségét és nyelvét megtartott zsidó nemzetről vévén példát, hathatósan javallá, hogy szünjünk meg már valahára a deák nyelv rabjai lenni. — Említi, hogy ő hétezer nemesnek képviselője, kik közöl igen kevesen tudnak deákul, és így azokra nézve régtől fogva óhajtott dolog az, hogy ne csak izenetjeink, hanem törvényeink is hazai nyelven írassanak. A tótok és horvátok szintúgy nem tudnak deákul, mint magyarul, rájok nézve tehát mindegy, akár igy, akár úgy írassanak az izenetek. A Főrendeknek sem lehet ez praejudicium, mert mi nem kényszeritjük még most őket; hagyják jóvá, hogy mi magyarul írunk. — Ami a fens. ná') A personalisnak a felső vármegyék és Slavonia, Croatia küldöttjeire vonatkozó érvelése nincs megemlítve a hivatalos jegyzőkönyvben. A többiben forrásom egyez a hivatalos jegyzőkönyv adataival. (L. hiv. jegyzőkönyv 67. és köv. 1.) A hiv. jegyzőkönyv szerént a trencséni 2-ik követ (Marczibányi) elfogadja a personalis indokait, de egy közvetítő javaslattal lép föl: „hogy oly izenetek, melyekből fölirások készülnek, diákul, melyek pedig fölirás tárgyául nem szolgálnak, magyar nyelven szerkesztessenek." (L. az 1830-diki országgyűlési jegyzőkönyv 70. 1.)