Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883
22 b) hogy a keresztény fejedelmek jelentékeny pénzösszeggel és haddal segélyezték Zsigmondot ; c) hogy a segélyezők nem csak Magyarországot, hanem a hitetlen török által fenyegetett kereszténység ügyét is akarták védelmezni, miért is történetíróink közöl többen a magyarok segélyére jött hadat keresztes hadnak nevezik. Midőn e segélyhadak megérkeztek, a magyar fegyveres erő is zászlók alá sorakozott, s a nyár végén Zsigmond 100 ezernyi sereggel táborozott az Al-Dunánál. E szép sereget, melyben Zsigmond annyira bizott, s melynek megtekintése alkalmával fölkiáltott: „ily sereggel nincs mitől félni, e lándzsa-erdő még a roskadó eget is föltarthatná", 1) — e szép sereget Bajazed 1396. szeptember 28-án Nikápolynál tönkre tette. 20 ezer keresztény halott feküdt a csatatéren, köztök viennei János franczia tengernagy ; a magyarok közöl Rozgonyi, Semsei László, Maróthy Dénes, Kápolyi János stb. Bajazed másnap maga elé hozatta az összekötözött keresztény foglyokat, s közölök többet fölkonczoltatott. Zsigmond csak nagy bajjal menekült Konstantinápolyba. A török ezután a Dráváig kalandozva pusztítá az alvidéket. „Hazánkat már ekkor végveszély éri, ha Bajazednak Tamerlan más felé dolgot nem a d", kiált föl a Hunyadiak kora irója. 2) A nikápolyi szerencsétlen ütközet után Magyarországot és melléktartományait nem háborgatta a török. Bajazed zultánnak hatalmas ellensége a mongol Tamerlan, Közép-Ázsia meghódítása után Kis-Ázsiába vezette győzelmes hadát, s 1402-ben Ancyránál Bajazedet megverte, elfogta és állítólag vaskalitkába záratta, melynek rácsain maga zúzta szét fejét. Tamerlánnak halála (1404-ben) megszabadítá ugyan a törököket a mongoloktól; de ezután viszályok törtek ki Bajazed három fia között a főhatalomért, melyet 1415-ben I. Mahomed nyert el. Zsigmond nagy politikai hibát követett el, midőn a törököknek ancyrai vereségét és a családi zavarokat Magyarország előnyére fölhasználni elmulasztotta. Hogy ez időszakban a török ellen hadjáratot vezetni szán') Bonfín Dec. III. Libr. II. pag. 29ö. — Thuróczi Schwandtnernél 362. lap. 2) L. Teleki József „Hunyadiak kora" I. köt. 14. lap.
