Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

— 135 — Julián beszédének lényege, Bonfin- és Callimachusbőí. Teleki szerént. szövetségre. Ezen nemes gondolkozású, szilárd jellemű nemzettől felkérve, kiáll ott seregével a görög császár, ezerek vették fel a keresztjeit, több fejedelmek fegyverkeztették népeiket s a Hellespontot a szent atya segedelmével elfoglalta egy hetven vitorlás hajós sereg; mindezek a magyarok utolsó kárhozatos kötése által bizalmukban megrendittettek, reményeikben megcsalattak, fegyvereik letételére szoríttattak, istenes működéseikben gátoltatnak ; a magyar nemzet becsülete, őszinteségének régi hire, ezen egyoldalú és fontolatlan szerződés tüsténti felbomlása nélkül örökre oda van, elveszett. Nem szűnt volna meg ő már előbb is ezen tárgyra nézve meggyőződése szerint és minden tartózkodás nélkül szólani, nem hallgatta volna el mind ezeket már akkor, midőn ezen kárhozatos béke készülőben volt, ha a tisztes agg atya sóvái'gását fiai és tartományai után, a király, a világi és egyházi nagyok hajlandóságát a szultán ajánlásai iránt, a csend kívánságát és mindezekben hirtelen készségüket észre nem veszi, és igy minden alterutri deferendi: neminem dubitare convenit, quin eo quisque potius vobis sit servandus, quo aretiore coniunctione vos contingit. Porro, quid vobis cum lioc genere hostium convenit, a quibus professione, moribus, totiusque vitae instituto ac ratione, distatis ? quid cum Christianis non couiunctissimum est ? Atque, ut omittamus communia immortalitatis initia, tana sacritícia, sepulchra eadem, tum ceremonias et sacrorum ritus, quibus animi vestri, multo arctiori necessitudine inter se coniuneti sunt; quam si natura ipsa, iisdem parentibus orta corpora, coniunxisset: nonne qui paulo ante, in Hellespontum, classem suam misere, pro salute, pro glória vestra commuuieaudo vobiscum vires, suscipiendoque belli una gerendi negotium, iudissolubili omnino vinculo vos sibi devinxere; quodque nisi per aeternam labem, atque infamiam ingratorum animorum, violare non possitis ? Adque ideo, quum ex parte altera ii sint, qui ad humana divinaque omnia, quae vobiscum habent communia, addidere recentissimum beneíicium, submissorum vobis auxilioruin, quique, ut nulla nova sponsio intercedat, tot humanis divinisque propinquitatibus vos contingunt, ut sine inexpiabili scelere deseri nequeant; ex altera vero bostis immanis, perfidus, qui non per bellum tautummodo a vobis discrepat, sed religiones alias, cultusque divinos professus, omnia, quae vobis sacra sunt, veluti profana, contemnat, et si possit, violet, cuique nec dari fides potuit, absque nefaro crimine, nec postquam