Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882

67

on különös sérelmek, melyek a deputatíonalis munkákon kivül en diaetan absolválandok) ; ezután ki egy, ki más praeferens gra- nieneket említvén, s azoknak systematicus előadását javalván, utóira Pázmándy ur arra kérte a R., kogy a sok gyöngyöt összeadván : Fűzzenek már koszorút belőle az a híjjá, de ezt deputa- >ra nem kell bízni, itt mindjárt együtt dolgozzunk ezen koszorú el- kásán. -— Balogh ur pedig javalta, bogy már most eleget beéltünk hallottunk, menjünk haza s alugyunk rajtok, holnap hozzá gván a munkához.

Nagy Pál s P é c h y urak igen szépen előadták a mosni gravamenek okait s orvoslások módját; a többek közt bajunk az úgymond P é c h y, hogy csak pislog bennünk a magyar tűz, mágusainkból pedig egészen kialudt. Hej! más mágnások voltak itt "41-ben! de nem is csoda, mert soha sem laknak itt, ahonnan a :nzt kihordják; — azok elkorcsosodnak, — helyettek meg sok dib- b, sok sepredék ember jószágot és nemességet vesz az országban.

Rongyszedő zsidó, Görög, Török, Czentkér telepedik le köztünk collegánkká lesz s így leszünk más nemzetek előtt megvetettek ;

• azonban ami pénzt uraink kivisznek, sohase jő az be többé, s csületünk csorbái mellett még szegényekké is kell lennünk. Ha O dsége köztünk lakna avagy csak hébe-korba is, nagy haszna lenue ■be az országnak az elfajult magyarra nézve, meg ha a magy armi v is kenyérnyelvvé válna! Vitatták a könyvnyomtatás szabadgát is, az insurrectiót, mert könnyen támad az európai politika fe- :t egy felleg s mennykövek hullhatnának ránk belőle — a lialálharan- •t megcsöndítik a constitutiora.

Nevezetesebb előadói s javallói a gravamenek előadásának ek voltak: Bar tál, Péchy, Némethszeghi, Marczibányi, zerencsy, Perényi, Deseőffy (szavai) consolidálni a constilhatja a fejedelem, összetett kezekkel alattvalóit. Ezt egy okos alattvaló n kívánja. Hogy felelt pedig a diéta ezen atyai beszédre? Kíméletlen, vastag sértegető' beszéddel. Kinyílt szívvel, de tartozott tisztelettel, velősen de job- gyi kíméléssel kiönteni a sérelmek által okozott fájdalmat: hogy ne lett volna szabad, sőt kötelesség is? De tiszteletlen szemrehányásokat tenni akkor, kor már a Thronrede annyira kijelentette a megbánást, ez bizony — amint Felsége igen jól mondotta „nec decorum nec consultum fuit.“ Még politiká- k is jobb lett volna ezt mondani, nem hallgathatjuk el e sérelmeket, de ömrnel látjuk, hogy Felséged maga megbánta azokat, és ez, kivált ha törvé- ek is hozódnak ezen értelemben, elég megnyugtatásunkra.“ (1. akad. ért. VI. 1876. 81. 1.) Horváth Mihály szerént: „a fölirat tiszteletteljes ingja mellett is a Fölség személye iránt oly leplezetlenül elejébe terítette az elkövetett törvénytelenségeket“ (i. h. 158. 1.)

5*