Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
38 Horváth M. állítja i. m. 147. 1.) kerületi ülésben tanácskozni kezdett. A megelőzött események e rövid vázlata után folytatom a napló közlését.) 27-ik szept. Reggeli kilenczedfél órakor kezdődött, s délután egy órakor végződött Circ. sessió kezdette a valóságos diaetai pertractatiókat. A gravameneket megelőző tárgy ezen gyűlésben a királyné koronáztatására verendő emlókpénzekről való tanácskozás volt, hogy t. i. legyenek azok közöl csupa magyar íelülirásu emlékpénzek is, sőt ugyanekkor említette Ragályi Tamás, borsodi követ, hogy illő volna megkérni 0 Felségét aziránt, hogy ha az olaszországi pénzeken olasz felül Írás van, méltóztatna 0 Felsége a magyar pénzekre magyar felülírást tétetni. Minden eddig volt gyűlések csak készületek voltak ezen magában ugyan készülő, de mégis sok szépet szülendő Circularis sessiónak. Ezen sessióban vétettek fel az ország különös G r a vamenjei. Bartal úr volt, ki legelőször előadta rövid, de fontos beszédjében, egész hazafiui lélekkel, azon sérelmeket, melyek hazánkat sanyargatták az 1812. esztendőtől fogva ; a d i a e t a nem léte, a commissáriusok, a pátensek, a só ára felvétele (fölemelése) voltak ezen punctumok, melyekről mind praeferens Gravamenekről, hogy a statusok tanácskozzanak javallottá Bartal úr. Felváltotta ezt V a y úr szép beszéde, ki minden Gravamenek felett való tanácskozás előtt valónak azt tette, hogy O Felségét kérjék meg a statusok, hogy nyilatkoztassa ki azon Consiliariusokat, kik O Felségét azon dologban informálták, hogy Commissáriusokat küldjön a vmegyékre, s e meglévén, büntetést csapjanak azokra; — ez ellen szólott Consiliarius Némethszeghy úr, hogy t. i. O Felségét ne ked- vetlenítsük ily különös kérésünkkel; melyre gróf D e s e ő ff y ama tudós hazafi felkelvén, oly szivreható orátiót mondott, hogy sokaknak köny csillogott szemeikben, ugyanis Szerencsy úr ezen vélekedésére, hogy a magyar Generositas azt kívánja, hogy az elmúltakat felejtsük el, ezt mondotta : nem tartom én azt Genero- sitasuak, hogy aki engem 15 esztendőkig sért, háborgat, nyomor- gat, annak a 16-ik esztendőben megengedjek, mert az akkor újra egy Epochát kezd, s tovább sérteget ; meg kell tehát büntetni a hitetlen Projeetistákat, Consiliariusokat, kik magyar áldott hazánk zsírját szívják, egyik lábok a koporsóban, másikkal a hazajnya-
