Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
17 íme egy ily küldöttség eljárása és fogadtatása az 1825-ik évből; mindjárt az első fölirat tárgyalása alkalmából: „Átjött a Statusok és Rendek táblájához a főrendek követsége úgymint: B. Szepesby Ignácz, erdélyi püspök; Illésházy 1st. gróf, fő asztaluokmester; Pálffy Fidel Árva, Herényi Gábor gróf Ugocsa vmegyei főispánok; G. Batthyányi Antal; B. Podmaniczky Sándor. A szószóló (Szepessy püspök) jelenti, hogy ő cs. kir. főlierczeg- sége a Nádor Ispán ur és az egész főrendek táblája a Statusok azon nyomós munkájának velejére, lelkére, értelmére nézve, melyet az izenetbe foglaltak, egyetért ugyan a Statusokkal, de a külső formájára, öltöztetésére és rövidítésére nézve némely észrevételei vágynak, melyeket a nádor ispáni ítélő mester elolvasni fog. Reményük ő cs. kir. Hcrczegsége és a főrendek, hogy ezen változtatásokban a Statusok is, már az egyesülésre, és hogy az egyesség ily kérdéses dologban megkészüljön, maguk részéről is az engedésre való tapasztalt készségektől vezéreltetvén megegyezni fognak; Ő fölségének nagy kegyessége is azt javasolván, hogy az országgyűlés munkái siettessenek. Egyébiránt a Statusokat bizonyossá kívánja tenni arról, hogy a főrendeket is szintén azon indulat, és a haza boldogságára s jussainak fönntartására czélzó buzgóság éleszti, mint a Statusokat és Rendeket, mihez képest bizodalmokat annál bátrabb szivvel kérhetik. — Melyre a Statusok és Rendeknek Elölülője tisztelettel fogadván a főrendek táblájának ezen atyafiságos barátságos egyetérteni kívánó indulatját, az izenetnek tüstént való fölolvastatását, s annak idejében hasonló követség által a főrendekhez küldendő válaszukat a Statusoknak ígérte.“1) A főrendek által javasolt módosításokat az alsó tábla többnyire ismét kerületi, azután országos ülésben újra megvitatta ; s vagy elfogadta, vagy nem; vagy némileg módosította s a fölső táblához * 1 2 3 illuc usque a legibus et legali usu recedi nequeat“. (L Jegyzők. III. k. 662. lap). Vonjuk össze a fölhozottakat: 1) az 1825. decz. 7-én folyt vitából kiderül, hogy a városok követei szavazatijoggal birnak ; 2) az 1825. decz. 9-én a vmegyék és a personalis kijelentése szerént a régi usus szerént szavazhatnak; 3) az 1726. marcz. 9. aug. 6-ki és decz. 27-ki szavazásból kitűnik, hogy a városi követek szavazatai folytán mondotta ki a personalis a többséget. Ezekből pedig azt következtethetni: hogy a városi követek szavazatát — a megyei követek ellenmoudása daczára —, akkor, és oly arányban számította a personalis, amikor és amily mértékben neki tetszett. ') Országgyűlési jegyzőkönyv I. k. 131 és 135. 1. 2
