Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882

113

Tar-napló szerént.

9

Zmeshál József az iránt fejezi ki aggodalmát, hogy lia a magyar nyelv oly hirtelen tétetik átalános közhivatali nyelvvé, mint sürgettetik, sok hű és alkalmas személyeket kell elbocsátani; tehát ebbe nem egyezhetik bele, valamint abba sem, hogy csak magyarul tudó gyermekek vétessenek fel az iskolákba. Vélekedése az, hogy fogyván a magyarul nem tudó hivatalnokok, ezek helyei magyarokkal töltessenek be ; tiz esztendős korában minden gyermek magyar iskolába adassák. Ha valaki azért nem tud magyarul, mert módja nem volt megtanulni, s hivatalától e miatt mégis megfosztatnék : az ellenkezik a természet törvényével. O neki sem volt módja a magyar nyelvet megtanulhatni : de már gyermekeit úgy neveltette, hogy akármelyik Tisza-háti magyarral kiállhatnak.

(A két napló összehasonlításából meggyőződhetett a t. olvasó, hogy a Guzmics-naplónak a kerületi ülésekre vonatkozó adatai is hitelesek.)

ne mondhatnának a magyarok közt magyarul? (Zúgás a papság közt). Hozzá tette azt is — minthogy ö rend nélkül szokott beszélni — hogy a magyar nyelv felemelésére egy hathatos eszköz lesz, a játékszínnek elősegítése is. Ott — úgymond — megkedveltetik a jót, megutáltatják a roszat; és bizony sokszor egy játékból több morálist tanul az ember, mint tiz prédikáczióból. (Egy ismertető' jele az öreg ur kicsiny judiciumának). Erre kanonok Csauz azt felelte, hogy miért nem állított hát az ur Jézus theátrumot? „Az ur Jézust — monda az öreg — ne hozzuk ide; itt a magyar nyelvről van a beszéd.“ Egyébiránt ez a tárgy azzal végződött, hogy a deputationale operatumok között van de educatione nationali; annak felvétetése kérettessék (1. Ért. 84. 1.)

A Jelenvolt adata szóról szóra egyez Szoboszlaiéval. (L. i. h. 78. sz).

8