Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
108 Guzmics-napló szerént. Deseó'ffy gróf: Az extensiva cultural lehetetlen holt nyelven terjeszteni, minthogy a nyelv a nemzet gondolkodása módjának, constitutiójának, szokásinak s minden munkásságának resultatuma. De t. k. és rr. Jóllehet mikor szó van a nevelésről, szónak kell le.nni egyszersmind a nyelvről is: de én csak úgy vélekedem, hogy ez a deák nyelvhez való ragaszkodás csak szemfényvesztés, és majd ha megérik a plánum, kiküszöböltetik a magyar nyelv. Úgy vegyük hát a dolgot, hogy amaz i r t ó z t a t ó principium, hogy inkább deák, mint magyar legyen a dicasteriumok nyelve, oda visz utóbb, hogy a német nyelv egészen elönti hazánkat, mint már ezt fájdalmasan tapasztaljuk, hogy munkába is vevődött, királyi városaink, s a szélső vármegyék itt fenn mind németül beszélnek. Beszélt az iskolai és privát nevelésről is, amazt hasznosnak mutatván meg. Még egy két szót Deseőffy beszédjéből : „Az idegen nyelv kioltja a szivbői a nemzeti gondolkozás módját, s nem csuda, hogy más nemzetek elkorcsosodással vádolják nemzetünket, holott a magyarnak mindenesetre több eszének kell lenni, mint a németnek, itt ugyanis a kifejlődés ideje hosszas lévén, mint más nemzeteknél alkalmatosabb az érettebb ész a cultura elfogadására; de igaz az is, hogy a tápláló eszközöknek nagy befolyása van a test orgánumaiba, és ezek mennél fajinabbak, annyival szebbek a lélek munkái. Hol van pedig annyi áldás a testre nézve, mint nálunk, hol terem olyan jó bor, mely nem kevéssé munkálódja egészségünket. Ide járul az is, hogy a constitutiónak is nagy munkája van a lélekre nézve. Ebben minden szabadon gondolkodhatik s jussuk van ifjainknak a közgyűléseken megjelenni, mely nem kevéssé mozdítja elő kifejlődéseiket, hiába dölyfösködnek hát nagyjaink, hogy a magyar alkalmatlan és goromba, azért nem szeretik szolgalatját; más oka van annak. De a más nyelven beszélőkön is nem teszünk mi erőszakot, ha azt kívánjuk, hogyha országunkban laknak, magyarul beszéljenek, csak azt teszsztik, a mit a reformátorok tettek, kik az evangéliumot eredeti formájára igyekeztek vissza vinni.“ (Ezeket egy gróftól hallani! Obstupui! steteruntque comae!) Ragályi egészen elkeseredett szívvel, tördelt hangokon imigy szólt: A külföldre való szabad kimenetel mellett a külső országi iskolákra való járása a mi ifjainknak egy pacificatión épült törvény
