Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
6 toréletet űző nép szükségletének. A szükség kényszere vagy más terjeszkedő és hatalmasabb nép fegyvere tova űzi; köny- nyü szivvel keres jobb hazát, mert sem a föld mívelésének becse, sem nagy és népes városok értéke nem csatolja elhagyott földjéhez. Végre a talaj- és égalji viszonyokhoz képest az ember lassankint megismerkedik és megbarátkozik a földműveléssel ; értelmisége, a véletlen vagy a szükség hasznos találmányokra vezetik, melyek megannyi csirái és feltételei további haladásának. Az ember, midőn a földet míveli és beveti, munkája gyümölcsét figyelemmel kiséri s töldje mellett tűzhelyet alapít. Es e körülmény szüli ama hatalmas érzetet, melyet honszeretetnek nevezünk, míg más részről az állandó lakhelyek a polgári társadalomnak vetik meg alapját. Az „enyém“ és „tied“ körül felmerülő' kérdések elintézése szüli lassankint azon intézmények egész összegét, melyekkel a szervezett államélet veszi kezdetét. Egyes harciasabb törzsek meghódítják a gyengébbet, s míg a győző fél erejének tudatában pusztán a harc véres munkájában találja gyönyörét, megvédi és terjeszti uralmát: addig foglyait s leigázott ellenfelét házi vagy mezei munkára szorítja. Es ezzel megalakulnak a társadalmi osztálykülönbségek elemei: az úri, iparos és földmívelő osztály. Biztos kútfők hiányában, nem vagyunk ugyan képesek időtanilag biztosan megállapítani, hogy a nagy Dunatenger lefolyása után mikor vált Győr és vidéke az első letelepedések színhelyévé; annyi azonban bizonyos, hogy a Középduna mellékét körülövedző hegyláncokon a mammuth és barlangi medve korában már tanyát ütött a kőkori (paleolith) ember. A vizek apadásával lasankint a síkföldre száll az őslakó; az eredetileg délszakról jövő őstelepülések és kultúra emlékeit első sorban a hegységek alján, majd a lassan apadó viztengerből kiemelkedő szigetek és folyamvölgyek földrétegeiben találja a régiségbuvár. Es ha kétségtelen, hogy e kőkorbeli ember míveltsége azonos Polynesia jelenlegi lakóinak mívelődési fokával, úgy az is bizonyos, hogy ez őslakók mívelődési emlékei Ázsiára, mint közös mívelődési forrásra, vezethetők vissza. A történelem ugyan mélyen hallgat ez ősidőkről; ámde a föld rétegei híven megőrizték számunkra az első letelepülők nyomait, szorgalmuk eszközeit és eredményét. Az őslakó
