Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
50 tétében nyújt közös találkozási pontokat. így pl. a kerületbeli szolga-osztály körében felmerülő bűnügyek kizárólagosan a gaugróf és helyettese, nálunk a vármegyei fó'ispán és udvar- birája törvénykezési hatósága alá tartozik. A kisebb fontosságú ügyek elintézése a eentenariusok (nálunk centurio) és a földesurak birói illetékessége alá tartozik. Még az immunitas jogával felruházott földesúri birtok népeit illetőleg is fennáll a gaugróf (illetőleg várispán) jogköre, amennyiben súlyosabb vétségek eseteiben az ő tiszte volt törvényt látni1). A várispánságokba szőtt katonai szervezet módosítja, de nem vetkőzteti ki a várispánságot gazdasági jellegéből. A katonatartás ez időben együtt járt a nagybirtokkal. Szt. István a pécsváradi apátságnak 200 jobbágy-katonát adott védelmül2) s törvényeiben világosan emlékezik az előkelők (senior, comes) katonáiról3). Ama — majdnem általánosan elfogadott véleménynek, hogy szt. István reformjainak ótalmára pusztán hadiszempontból szervezte a várispánságokat, nincs kizárólagos jogosultsága; csak annyiban jogosult, amennyiben kétségtelen, hogy szt. István a kereszténység és az uj államrend érdekeinek megóvására e váraknak egyúttal katonai jelleget is kölcsönzött. E katonai jelleg különben kétségkívül egyik főcriteriuma a várispánságnak. Erről tanúskodik pl. a bakonyi ispánságnak a várispánsággal gazdasági és közigazgatási szempontból azonos tiszti szervezete. Nincs vára, következőleg katonasága s annak megfelelő tisztviselői. A várispánság csakis e kettős jellege folytán, t. i. mint gazdasági (a várnép tartozásai és az állam‘) Maurer id. m. I. k. 524 1. 2) F. C. D. I. p. 297. 3) Árpádk. Uj Okm. I. k. Szt. Istv. törv I. 1. XXV. 9 1. 1267. Monuiu Eccl. Strig. p. 453. F. C. D. IV. p. III. p. 418—420. A király parancsára Lőrinc nádor a tihanyi apátság tálszaporodott lovas jobbágyait, akik részéről a kolostornak csekély vagy semmi haszna sem volt, 12 kivételével — a feltételes szolgálatokra kötelezett népek rangjára akarta leszállítani. Erre a jobbágyok felkérték a királyt, Hogy ne tegye azt velők, inkább pénzváltságot adnak az apátnak ama szolgálatok fejében. A király teljesítette kérelmöket s a konvent által kiválasztott 12 egyént régi szabadságukban meghagyván, a többieket utódaikkal együtt arra kötelezte, hogy a kolostor részére minden háztelek után félfertót fizessenek. Egyebekben meghagyattak régi szabadságaikban s miként eddig, úgy ezentúl is a kir. zászlók alatt kelle katonáskodniok.
