Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880

23

őket, hogy akár az összes céhet, akár annak egyes tagját támadja meg valaki, a céh a maga összeségében sorakozik a testületi érdek védelmére. A céh ünnepein vallásos szertartásokkal járó áldozatokra gyűltek össze, miket rendesen közös lakoma követett. A jobbára pazar lakoma költségeit a céh jövédelmeiből fedezték; a fölös bevételt a céh szétosztotta tagjai között51.) Ünnepélyes lakomáikat közönségesen gyűlési helyiségeikben vagy a céh szentélyében tartották. Ünnepélyek alkalmával pl. ha céhtagot kelle temetniük, mindig a testületi zászló alatt sorakozva vonultak ki. De míg a szabad római tetszése szerint választhatott temetkezési helyet, addig a céhtestületeknek közös temetkezési helyök volt, hová a céh költségén szokták volt eltemetni halottjaikat.62)

A kézmíves osztály anyagi helyzetének általános hanyatlására nagy befolyással vala a későbbi császárok (Alexander Severus, Konstantin, stb) azon eljárása, hogy saját hasznukra gyárakat (pl. Aquincumban fegyvergyárt) állítottak és áruikat kereskedelmi forgalomba bocsátották. Gyáraikban rabszolgákat alkalmaztak, kik az élelmezésen kívül mibe sem kerültek, s így oly olcsón adhatták gyártmányaikat, hogy a kis iparos velők nem versenyezhetett és szükségképen tönkrejutott. A bajt növelte, hogy pl. I. Valentinian eltiltotta magánosoknak a selyemszövetek, arany- s ezüst fonalneműek készítését. Gratian és Theodosius halálos büntetés és vagyonkobzás terhe alatt tilták meg magánosoknak a biborfestést és árulást, a barbároktól való selyemvásárlást. Ezen cikkekkel való kereskedés császári egyedárusággá tétetett; a hadsereg is a császári raktárakból fedezte ruhaszükségletét.53)

A római birtokos a császárság korában legfölebb nagy- kereskedő volt, vagy tőkepénzét gyümölcsöztette; a kisebb üzleti ágak kezelését szabadosok- és rabszolgákra bizta. A római törvényhozás sem fordított sok figyelmet a kereskedelemre, mely mindamellett a birodalom^nagy terjedelme és a pazar fényűzés folytán elég virágzó vala. A kül- és belforga- lom egyaránt élénk; mert a legtávolabb fekvő tartományok csemegéi és egyéb, főleg fényüzési cikkei Rómában keresett

“) Orelli n. 4068, 4115.

s>) Pauly-Realencyclopädie II. B. 494—501 1. Az iparcikkek különböző nemeit 1. Marquardt: Römische Privatalterthümer II. Abth. 1867. 5S) Cantu, id. m. YI. köt. 95—98 1.

2*