Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880

IllPénzügyi vi szonyok.

Kereskedelem.

A jólét minden tényezőinek okszerű kifejtését akár az anyagi, akár a szellemi téren, hasztalan várjuk e kortól. Az államfők és a törvényhozás korlátolt gazdasági belátásának róható föl, hogy hazánk még legszerencsésebb napjaiban sem emelkedhetett felül a középszerűségen; holott kedvező fekvése s Dunája által az átmeneti kereskedelem egyik fő- és állandó tényezőjévé küzdhette volna föl magát.

Az egész Árpádkoron át az anyagi jólét fő forrása a föld ; a rajta élő szolgák s a baromállomány száma elhatározók a vagyonosság kérdésében. Nagyobb mérvű pénzgazdaságról alig lehet szó. A forgalomban levő csekély mennyiségű pénz értékét a marha értékével pótolják és fejezik ki, úgy hogy régibb nyelvünkben a „marha“ szó általánosan elfogadott kifejezés az ingó vagyon jelölésére, mely rendesen csak a földbirtok járulékaként jelentkezik. A nemes érceket súlyok szerint mérik és használják föl az árkiegyenlítés eszközéül. A termelést és fogyasztást közvetítő kereskedő még a vámot is sokszor nem pénz, hanem árucikk alakjában fizeti le.1)

III. Béla uralkodása óta a forgalom levő lemezpénzt3) évenkint beváltották ; e beváltást azonban a kormány mindig bizonyos nyereséggel eszközölte, amennyiben a kopott pénzért annak eredeti kibocsátási értékénél kevesebbet adott az uj pénzből, mely beváltási rendszer a kamara haszna neve!) Kovachich : Vestigia Comitiorum p. 120.

2) V. ö. Rupp J : Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. Árpádi korsz. 76 1.