Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
176 Városi ip utóbb pénzben vagy természetben is kaptak bizonyos évi járulékot épugy mint Németországban.1) Az iparos letelepedhetése egyébiránt a földesúri birtokon a legújabb időig a földesurak engedélyétől függött, kitől ipartermékei fejében földet kapott vagy egyéb kedvezményben részesült. Egyes királyaink szt. István óta ugyan fő gondjaik közé sorozták az összes termelési irányok fokozását; ámde a nemzet jelleme, mely a vitézséget, a hősi érdemek utján való birtokszerzést tekintette csak becsületes foglalkozásnak, míg az adás-vevést nem nemes, szolgai foglalkozásnak tartotta ; a közállapotok hanyatlása s a szorgalmi osztály visszás társadalmi helyzete, a lakosság gyér volta, az általános míveltség egészben véve — még alanti foka s vele a társadalmi igények, tehát a fogyasztás csekélysége, a fonák vámrendszabályok : megannyi akadályai valának az éledező ipar- és kereskedelemnek. Az őstermelési irány még a városokban is túlsúlyban r van ugyannyira, hogy pl. Győr városa egész a XVIII. századig lényegében földmíves jellegű.2) A polgárság jólétének alapja nem műiparában, hanem földbirtokában rejlik. V. István királyt e felfogás vezérli, midőn Győr városát birtok- adománynyal (Malomsok) gyarapítja. Csak a földmívelés gyarapodása-, a vendégek sűrűbb letelepedése- vagyis a városi élet fejlődésével alakulnak át lassankint viszonyaink. A szorgalmi osztályok foglalkozási körükre nézve mind jobban különválnak ; a tímárok vagy vargák pl., kik eddigelé nemcsak készítették, hanem fel is dolgozták a bőrt, lassankint csizmadiák- és szij- vagy nyereggyártókra és egyéb önálló iparágakra oszlanak. A finomabb bőröket az irhások, az erősebb minőségűt továbbra is a tímárok (vagy vargák) készítik s részben fel is használják stb. A földmívelő veszi vagy becseréli szükségleteit az iparostól s ez viszont. E fejlődés folyamának természetes következése, hogy a földesúri iparszolgáltatások idővel nálunk is pénzbeli adózásokra változtak.3) A céhrendszernek ') V. ö. Maurer id. m. B. II. 316—358. Még az 1870-ki népszámlálás szerint is hazánk összes lakosságából 32'85°/0, ha pedig a bányászatot és az önálló foglalkozás-nélkülieket (kiskorúak) nem számítjuk, 68-5% az ó'stermelésbó'l kereste kenyerét. Keleti K. Hazánk és népe. Más. kiad. 58, 142 11. 8) Y. ö. Maurer id. m. B. H. 325 és köv. 11.
