Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— mondá <5 — hallani, mik történtek hajdan ezen dicsőséges országban, melynek zsírjával tápláltatol." Horvát is sürgeti a történelemnek magyarul való tanítását, midőn később Rozenich Lukács bencés latin nyelven irt történelmét bírálja, sőt nemzetünk eredetét nyomozva egyenesen mélyére hatol a történetírásnak. Így növekedők az ifjú ügyes kéz vezetése mellett bölcseségben és isteni félelemben. De tanára ép testet is kivánt tanítványainak ép lelkéhez. Volt idő, midőn a tanárok kisérték, sőt vezették tanítványaikat szórakozásaikban is, vidámítva lelköket, edzve testüket a majdan féx-fiak küzdelmeire. E kor előidejében volt Horvát Fabchich tanítványa. Ez tanítványait atyailag szerette, de viszont azoktól tiuilag szeretteték is. „Uralkodó, kemény tekintetet, szikrázó ábrázatot, iskolázó erőltetést és feszességet irántok nem mutatott. A vétkeseket kiméivé büntette. Örült, ha egy komor pillantással, vagy szóval a vétkezőt meggyőzte s magába szállította. Az aprólékos botlásokat, mintha nem tudná, kegyesen elnézte. Az árulkodókat és a képmutatókat észrevehetőleg gyűlölte, mint olyanokat, akik, alacsony nyereségért, az ártókat és ártatlanokat a titkos ítélet elébe adják, aminek aztán igen gonosz következései támadnak ; mert sokan ok nélkül bűnhődnek ; az árulók leggyalázatosabb karaktert vesznek föl ; az emberséges ember legdrágább tulajdonát tapodni tanulják és az erkölcsi kegyességben örökre hajótörést szenvednek". Nem gondol az oktalan gyermek azzal az aranybetükre méltó magyar közmondással: „Hitvány kereset az árulkodás". Fabchich olve volt ez is: „Honos alit artes, omnesque glória incitamur ad studia". Kitűnő tanítványait lapokban megdicsérte s a dicséretet az egész osztály előtt felolvasta Verselésre korán szoktatta tanítványait: a középszerűt is dicsérte, az néha asztalának is vendége lett. Viseletben, mozdulatban katonás pontosságot tartott. Megkívánta, hogy a dolmány iskolában és az utcán begombolva legyen. A rongyos ruhást vissza űzte : „Foltos ruhában bejöhetsz, mondotta, de rongyosban ha jösz, kiverlek. Egy szál cérna, tű, egy folt nem sokba kerül; az én iskolámban akarom, hogy tisztán jelenj meg. Hallod-e diák! az utcán uton-utfélen meg ne állj ; ne hallgatkozzál; hátra ne kacsingass ; szegletet ne támaszsz ; senkivel ne trécselj ; nem tereád bízták az ország dolgát".