Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

— 47 — gat. A katonaság támadása folytán iszonyú zavar keletkezik. A szentségtartó (monstrantia) felső részét egy puskaütés ugy összetörte, hogy darabjai szerteszét hullottak és csak a szentségtartó talpa és csomógombja a holdacskával maradt az áldozár kezében, s a szt. ostya is darabokra törve feküdt a földön. Az összetódult kath. hivek hangos jajveszékléssel s fájdalomkitöréssel, sőt a másvallásuak is zúgolódva szemlélték a gonosz merényletet. Végre a menekültet, nki nem akart Mordax atya oldala mellől tágítani, földre taposták, s a legdurvább bántalmazások között hurcolták a főőrhelyre. Hárman a jezsuita áldozárok közöl letérdelve gyorsan fölszedték a szent ostya töredékeit a föld porából, s miután azok fekvéshelyét ruhával és gyékényekkel befödték és őrt helyeztek oda, a körmenet a menekült nélkül, Je az előbbi rendben folytatta hátralevő útját a székesegyházig, hol a ténykedő áldozár a szt. ostya részecskéit kehelvbe tette. Ezután szentség nélkül, ugyanazon uton vezette vissza a rendkívül népessé vált körmenetet. A jézustársaságiak épületének minden ajtaját ekkor már az őrök négyszeres számmal vették körül; a körmenetet azonoan nem akadályozták meg a templomba vonulásban. Egy óra múlva az őrök mindannyian eltávoztak az épület elől s ezzel megszűnt az ostromzár. A káptalan ezalatt kiküldötte két káplánját égő gyertyákkal, hogy a merénylet színhelyét megvizsgálják s a szt. ostya netán ott maradt töredékeit összegyűjtsék. Osszesepervén a földszinét, azt ezüst edénykébe tették s a székesegyházba vitték. A szentségtörő esemény hire nagy hullámokat keltett, melyek gytirüi természetesen a bécsi kabinetig hatottak, s a világ feszülten várta III. Károly király (mint császár VI.) érdemleges intézkedését. A katonaság érdekében állott lehetőleg szépíteni s mentegetni eljárásukat és pedig a jézustársaságiak rovására ; mi ellen ismét emezek állottak elő védveikkel. A többek közt a jelentés szerint pl. t) Felhozták ellenök, hogy midőn egyik-másik katona ezt kiáltotta: „Megállj"! nem állították meg a körmenetet. Ezen állítás ellenében a jézustársaságiak kapott utasításokra hivatkoztak, melyszerint, ínég ha a katonaság némileg hatalmaskodva akarná is őket gátolni, igyekezzenek utjokat folytatni és teljesíteni feladatukat. Viszonzásul szintén felhozzák, hogy a katonaság akkor, mikor azt kiáltotta a körmenet elé, még nemis kaphatott parancsolatot, s hogy valljon az Úristent kísérők kötelesek-e engedelmeskedni valamely egyéni elhatározásból származó parancsnak — e kérdés felfogásuk szerint még tisztázásra vár ! 2) A katonák azt híresztelték, hogy sokan közölök égetési