Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877
— 44 — rancsnok rendeletébői csakhamar szabadon bocsáttattak, Puechinger hadnagy egyik orvosi látogatás alkalmával a jézustársaságiak előtt azzal védte ama dobost, hogv a kardot hüvelyestől használta ; de ütéskor a hüvely darabokra tört. A collegiumbeliek ellenmondása folytán (mert legalább heten látták ablakaikból az eseményt) más alkalommal ismét ugy nyilatkozott, hogy ama dobos azt hitte, hogy hüvelyestől ragadta föl kardját s csak esetleg történt, hogy kivont kardját használta. Utóbb mégis kapott ugyan hat botütést, de nem azért, hogy az ifjút jogtalanul megtámadta, hanem hogy vallatáskor nem mondott igazat. Junius 12-én Fabricius káptalani ügyész kereste föl a bibornokot s élőszóval részletesen értesítette a collegium elzárolása óta előfordult eseményekről. A rector ugyanezen nap reggelén érkezett levelében a collegiumot, Tőnemann atya 1 4) pedig a püsp. helynököt tudósítja, hogy miután a dolog már a végletekre jutott, a collegiumbeliek megszabadítása érdekében nem marad más hátra, mint kellő tiltakozás mellett kiadni a menekültet. A káptalan azonban előbb bevárandónak vélte a bib.-püspök válaszát, mely Pozsonyból junius 13-án estefelé meg is érkezett. Ebben a bibornok Tőnemann véleményétől eltérőleg a várparancsnok egyházjogi megintését rendeli el, továbbá, hogy az erőszak ellen tiltakozzanak s a kiközösítéssel fenyegessék. Meghagyja azonfölül, hogyha a rendes eszközök elégtelenek volnának, ez esetbon rendkívüli eljáráshoz folyamodjanak. A székesegyház sekrestyéjét t. i. lássák el egy hónapra kenyérrel, borral, vizzel s egyéb könnyen elálló élelmiekkel s azután adják a jézustársaságiak értésére, hogy lehetőleg nagyszámú papság s fáklya vivők kíséretében a legsz. oltári szentséget körmenetileg vigyék saját templomukból a székesegyházba. Az alakjából kivetkőztetett menekült a ténykedő áldozár ruhája szegélyét tartva, ennek oldalán menjen. A bibornok-püspök ez intézkedése által egyrészről megakarta menteni a collegiumot a katonai erőszaktól, másrészről időt akart nyerni, hogy ezalatt Bécsben a hadi tanács törvénytelen eljárása ellen föl lehessen lépni. Az iigvet ekként békésen elintézve, az egyházi fenyítékek alkalmazásának szomorú kényszerűségét is elkerülhetni vélte. A bibornok e rendelete azonban a káptalanbelieknél nem talált rokonszenves fogadtatásra; különféle nehézségekkel állottak elő s utaltak az ekként szerzendő kellemetlenségekre. Habár a conu) Tőnemann György Vida bécsi törzsház (donius proiessa) tagja s III. Károly gyóntató atyja volt 1715—1740-ig. Bosty Kálmán közlése.
