Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

— .38 — nevü tizedes által a főőrhelyre (mely a mai redoute helyén állott), ki sérteti. Weingartner útközben tépelődve az őrparancsnok fenyegető szavai s a reá várakozó elkerülhetlen halálbüntetést jelző nyilatkozata fölött, kísérője kezeiből, ki öltönyébe fogódzva vezette őt, hirtelen rántással kiszabadul s a jézustársasági atyák társházába (collegium, a szt-benedekrendiek jelenlegi székháza) fut s tőlök menhelyet kér. Kérelmét azzal indokolta, hogy ő kétizben szökött meg a katonaságtól (a Heister s Montecucoli nevét viselő ezredekből) ; e bűnét ugyan már két évvel ezelőtt felfedezte az őrparancsnoknak s ez ügyében könyörgő levelet is intézett hozzá, ki eddig nem is bolygatta a dolgot; most azonban az őrparancsnok fenyegetései folytán a bizonyos halálnak néz eléje. A vár- és őrparancsnok kiküldötteik által ismételve hangsúlyozták a collegium tagjai előtt, hogy Weingartner csak az elkövetni szándékolt többnejűség bűntényében van elmarasztalva, hogy semmi más főbenjáró vétek nem terheli s azért a menhelyjog meg nem illetheti. Kérik tehát kiadatását azon hozzáadással, hogy ez ügy teljesen azonos a ferencrendieknél minapában fönforgott esettel,*) akiknél az egyik katona szintén menedéket keresett j; hogy az általános helynökhöz (Kontor István választott tribuni püspök s a megyés püspök helynöke) fognak fordulni, aki nézetök szerint rögtön el fogja rendelni a menekült kiadatását. A jézustársaságiak azonban ez esetet a ferencrendiekétől különbözőnek sejtették; az ügy elintézése érdemében tehát esti 8 órakor halasztást kértek, hogy a dolog velejét magától a menekülttől megtudhassák, s ez ügyben a püspöki helynök nézetét is kikérhessék. De eközben még ugyanezen napon vagyis május 26-án esti 9 óra után a templomot, collegiumot, gymnasiumot, szóval az egész négyszög épületet katonaság vette körül azon határozott utasítással, hogy éjjeli őrködésüket a lehető legnagyobb lármával eszközöljék. És ugvis történt. Május 26-tól junius 16-ig az egész háztömböt éjjel nappal katonaság őrizte ; éktelen és szüntelen megujuló lármájok miatt (csak az épület piacra néző részén egy óra alatt 162-szer lehetett hallani „Ki vagy ?" „Az őrjárat-"féle harsány s mint a jézustársaságiak panasz lják a harci zsivajt is fölülmúló kiabálásaikat) sem ők sem szomszédaik nem hunyhatták álomra szemeiket. Többszörösen ismételt panaszaikra a parancsnokság azt válaszolta, hogy az őröknek ébren kell lenniök. 6) A győri ferencrendiek jegyzőkönyvében ez esetről semmi adat sem található (1. a protocollumot a budapesti ferencrendiek könyvtárában.)