Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877

— 36 — megesküdött, hogy lia a boszorkány miatt halt meg, megégették a vádlottat; 1627-ben pedig Laky János komáromi alispán, egy szolgabíró és az esküdtek valóságos boszorkány-inquisitiót tartottak.

9' i A győri városi törvényszék Bolla Mátyásnét mint bebizonyult boszorkányt máglyára itélte 1687-ben.

1) Szegeden 1728-ban 7 boszorkányságról vádolt férfiú (köztök egy 82 éves aggastyán) s 7 nő ellen indítottak viszgálatot. A megelőzött vizpróba alkalmával mint a parafa a vizszinén úszkáltak s a megtörtént mérés alkalmával egyikök, egy kövér, vastag asszony csak másfél lat súlyúnak találtatott volna. Mindannyiokat három máglyára rakva megégették, egy asszony kivételével, kinek feje vétetett.

2) Tizenegy évvel később Arad és Gyula környékén még vizbedobálták a boszorkányságról gyanúsakat, s ha a felszínen maradtak, megégették őket. A kormány csak 1758-ban rendelte el valahára, hogy az udvari eancellaria előleges értesítése nélkül nem engedi meg a boszorkány pereket.

3) P>odó Mátyás volt az első jogtudósunk, ki emberiebb elvekre fektetett büntető-törvénykönyvet irt.

4) Európa egyéb országaiban sem látunk örvendetesebb képet; dacára a jezsuita Spee Frigyes (i'1631, Cautio criminalis) s Thomasius Keresztélv t 1728 emberbaráti fáradozásainak — Glarusban még 17^2. s P> senben még 1783-ban is égettek boszorkányokat. E futólag vázolt kóros társadalmi nézetek és törvénykezési viszonyok között alig fogunk csodálkozhatni, hogy a bűnösök, ahol csak szei'it tehették, igénybe vették a menhelyeket. Győrmegyei b városi jegyzőkönyveink, továbbá a karmelita atyák naplói több ily szökési esetet tartalmaznak ; a rabok a megyeházból (akkor a mai jogakadémia helyén) közönségesen a szomszéd ferencrendiek kolo.s torába (^a mai megyeházba i menekültek. Szomorú lefolyása miatt azonban kiválóan nevezetes azon esemény, melynek városunk 1729-ben vala szinhelye. Közel öt nemzedék szállt azóta az enyészet sírjába : korunk jobbadán csak homályos és téves szájhagyomány alapján ismeri azon szépmívü kőemlék eredetének történetét, mely a legmélt. oltári szentségen elköA*etett merénylet kiengeszteléseiil s örök w) Győri tört. s régészeti fűz. 1S61. II.. III., IV. fűz. 1862. I., II.. III tűz. 1663. II. l'iiz. ') L. Czech kéziratait a in. tud. akadémia levéltárában A. jegy alatt I. köt. '') Schwartner. id. m. III. Theil. 266. 1. 3) ü. o. 262. 1. Jurisprudentia criminalis secundum praxim et cunstitiitiones lniDgaricas,. Posonii 1751 v ö. Fessler. id. m. 10. köt. 371. ).