Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877
— 29 — A rationalista Lecky szerint: „A katholicismus régi egyház volt. Befolyásának nagy részét azon fontos szolgálatok által nyerte, melyiket az emberiségnek tett. Az határozottan a tekintély elvén alapult, s védelmezte magát a megtámadások és újítások ellenében .... Rámutathatott azon megbecsülhetetlen áldásokra, melyeket az emberiségre árasztott, a rabszolgaságra, melyet megszüntetett, a civilisátióra, melyet megalapított, azon sok nemzedékre, melyeket becsülettel egész a siiig kisért. Kimutathatta azt, hogy tanai menynyire voltak összeszőve az egész társadalmi rendszerrel, mily roppant rázkódások következtek volna be, ha azok megsemmisíttetnének és hogy mily teljesen összeegyeztethetlenek egyesek ítéletének elismerésével. Ezen tekintetek ugyan nem fogják igazolni, de legalább csökkentik vétkességét (?) De mit kell mondani egy oly egyházról, mely csak tegnap óta létezett, oly egyházról, mely még semmi hasznot neiu hozott és az emberiség hálájára semmi igényt sem mutathat föl, oly egyházról, mely hitvallása szeriut egyesek ítéletének teremtménye és a valóságban egy romlott udvar cselszö vényeiből származott, mely mindazáltal erőhatalommal nyomta el az istentiszteletet, melyet számtalanok szükségesnek tartottak lelkük üdvösségére és minden eszközeivel és minden erélyével üldözte azokat, kik apáik vallásához ragaszkodtak ? Mit mondjunk egy oly vallásról, mely a keresztény világnak alig egy negyed részét foglalta magában és melyet az egyesek ítéletének első kitörése számtalan felekezetté szaggatott szét, és amely szintén annyira át volt hatv? a dogmatikai szellemtől, hogy a felekezetek mindenike ugyanazon biztonsággal állította igaznak saját megkülönböztető tanát és épen oly féktelen dühvel folytatta az üldözést, mint azon egyház, mely több mint tizenkét század hódolata által tiszteltté vált? Mit mondjunk a férfiakról, kik a vallásszabadság nevében vérrel boritották el országukat, a hazafiságnak első alapelveit lábbal tapodták, amennyiben idegeneket hivtak segítségül, sőt épen örültek országuk szerencsétlenségén, és akik, midőn végre elérték céljaikat, azonnal épen oly föltétlen vallási zsarnokságot hoztak be, mint azok, akiket az imént megbuktattak '? U 8°) A méltányosság hangján ítél a többek közt a mély elméjű bölcsész, itész s protestáns hittudós, Herder is következő szavaiban : „A római hierarchia talán szükséges iga, nélkiilözhetlen bilincs vala a középkor nyers, durva népeire nézve ; hierarchia nélkül Európa 8 0) A felvilágosodás történelme Kurópában. IV. fejezet 57—59 I. fordít. Zsilinszky Pest, 1873.
