Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1876

— 17 — sen áldásthozólag nyilvánult, melyet az anya nem csak az első években, hanem a serdülő korban is folytonosan gyakorolt. A szép dicséret, melyet Tacitus

1) anyjáról mond a már vigasznélküli időben, teljes biztossággal elmondható a köztársaság legrégibb és jobb idejéről. Igaz ugyan, hogy a történelem kevés oly példát említ, minőket Cornelia és Veturiáról elmond, de ez csak azt bizonyítja, hogy a családanyák a legnagyobb mértékben a csendes boldogság és megelégedés határain belől teljesítek mind ama kötelmeket, melyek rájuk e részben vártak. Kevés példát tudunk a kitűnő nőkről ez időkben, de még kevesebbet a roszakról. — Sajátságos tüneménynek látszik a rómaiaknál, hogy míg a hanyatlásnak indult erkölcsöket a fényűzési és házassági törvények által vélték megakadályozhatni, jóllehet ezek, legalább egy részben, nálok inkább külsőségeken alapultak, addig a nevelést, mely inkább érinti az állam életfájának gyökerét s rá nézve mindig életkérdés marad, majdnem egészen figyelmen kivül hagyták. Cic. de rep. IV. .'53. azt mondja, hogy a szabad gyermekek fegyelmére nézve kezdetben semmi biztos s államilag elrendelt, vagy egyöntetű intézmény nem volt. Suetonius

2) Cicero ezen állitásának ellentmondani látszik; de e szavak csak a Censorok abbeli kötelmeire vonatkoznak, melyeknélfogva a családi és nevelési viszonyokat figyelemmel kisérték a nélkül, hogy azok mikénti intézése felett rendelkeztek volna. A római neveléstörténetet átalában két fő korszakra osztják : a köztársasági és császárira. „A fő indok, melyért a római nevelést a császárok előtti és utáni korszakra osztjuk, az, hogy Augustusig a nevelés iukább magán, az imperatoroktól kezdve pedig inkább nyilvános volt." — Az első korszak kezdetén Róma nevelése a régi szokások és szigorú erkölcs fentartására és a hazafiság fejlesztésére törekvék. De lassankint a görög tudomány és művészet tört magának utat s a római viszonyokat már a respublica koi'ában megváltoztatta, ') Tac. Agr. 4. Mater Julia Procilla fűit rarae castitatis. In huius sinu indulgentia, educatus per omnem houestarum artium cultum pueritiam adole. scentiamque transegit. És Auctor de caus. corr. Eloq. 28. Jani primum suus cuique tilius ex casta parente natus non in cella emptae nutricis, sed gremio ac sinn raatris educabatur, cuius praecipua laus erat tueri domum et inservire liberes. — Gallus II. r. 61—62. 11. *) Suet. de rh. 1. Maiores nostri, quae liberos suos discere et quos in ludos itare velleut, instituerunt. Haec nova, quae praeter consuetudinem ac mureni maiorum tiunt, ncque placent neque recta videutur. 2