Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1875

— 42 — umaiban bámulja egykor kereskedő városunk egy-egy odatévedt polgára; egykedvűen nézik, mint jutnak városunkra nézve oly idegen győriek kezébe, akiknél azok sem irodalmilag felhasználva, sem nyilvános gyűjtemény számára fentartva nincsenek. Hát még a többi: mintegy vásárra viszik e holtakat akkor, midőn szeretetadományaikkal üzérkednek a helyett, hogy szentnek tartanák a helyiséget, amelybe nem üzérszándékkal, hanem magyar úgy, mint római földi iránt tartozó kegyelettel kellene az ily ereklyéket beigtatni. Tisztelet-becsület itt is a dicséretes kivételeknek, tisztelet-becsület azon rézöntők- és ötvösöknek, akik legalább a bronztöredékeket muzeumunkba olvasztják be s nem házieszköz-, vagy ékszermintáikba. Csakhogy e figyelmöknek is azon, sajnos, szomorú oldala van, hogy most már nem tudjuk meghatározni: Árpásról kerültek-e a töredékek Győrré, a most ásott vasútállomási temetőből, vagy a homokgödrökből. Ilyen egyetlen példány a kis bronzkulcs, amelynek nyílj ára kellene jönnünk a temetők valamelyikének szekrénykéinél; ilyenek a barbar s római jellegű diszes fibulatöredékek, gyűrűk, csatok. Vagy talán mindezek aprólékos dolgok, alig érdemesek figyelemre! Megesnék a világnak, ha miveltségét csak kolossális épületek képviselnék és biztosítanák. Vagy talán a régészeti tárgy már anyaga-, vagy múalakjánál fogva is nagyobb körű műveltető hatással bír országos, európai, világhírű muzeumokban, mint igénytelen provinciális tárlatban, ahol egy-egy vásár alkalmával az a tó-, csiliz-közi, pusztai- vagy má? járási földmives nagyot bámul, hogy még ilyen csodálatos dolgok összegyűjtésére is találkozik ember. Megesnék a világnak, ha sugarai csak fény- és nem egyúttal hősugarak volnának, megesnék a világnak, ha világosságot az élet hullámzó tengerén csak egy-egy felhőkig nyúló világító to rony fénye nyújtana. A provinciális muzeumok egy-egy tárgya, ha még oly ódonszerű is, lövel annyi sugárt, hogy ámult, jelen s jövő h o m ál y á t földerítse, s ép azon osztályt világosítsa föl, melyet Isten 'az anyaföld bontására teremtett, szép módjával megtanítván arra is, hogy az ember nemcsak a jelennek él, hanem a mult nagyságának tudatában, őseinek s az itt lakott népelődőknek példájain buzdulva, okulva, a jövő boldogságán tartozik kézzel, észszel fáradni. Ebben rejlik a győri régészeti muzeumnak is nemcsak világító, hanem melegítő hatása. Értelmes embereknek irok, akik jól tudják, hogy rajtam nem mult, miszerént e rovatot a homokrétegben talált tárgyak leírásával