Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1875

— 29 — menyéből 8 gyöngyszemet, a Műrégészeti Kalauzban is lerajzoltat, megvizsgált. E gyöngyök Szűcsön találtattak. Az éti-szörbencs tengerparti lakóknak kedvenc csemegéje, a nálunk talált e célra nem szolgálhatott. Az anodontáknak kivált nagyobb példányait, milyenek a Rábában gyakori hattyufogincsok — Anadonta cygnea L. — tejfelszedésx'e használták, sőt magokat az állatokat némely európai népek ették. Arrabona lakói a tengeri kagylókat vagy eredeti állapotukban, vagy átalakítva használhatták házi eszközül. Hiszen némely eledelek máig is Pecten-kagylókban adatnak föl, s nem épen ritkaság góronc- és lómancskagyló — Hippopus — víztartó medenceül és sótartóul most, só-, kenőcs-, festéktartó pedig lehetett akkor akármelyik a találtak közöl. Már Horác ifja: „funde capacibus unguenta de conchis." Od. II. 7, 22, 23 ; „sit mihi mensa tripes — et concha salis puri et toga quae defendere frigus — quamvis crassa quaeat," I. 3, 14, Eölragasztva voltak-e a cardiumok, vagy kenőcsöt, balzsamot, festéket tartalmaztak: arról további kémlet világosít föl bennünket, miután az egyik példány telve van ilyféle tömör anyaggal. IIa gyermekek játékszerei voltak: azokból az összeillesztett Tellinákat sípolásra használták. így ír erről Athenaeus Kr. u. 155. évben. Másutt e célra Cerithium, Lucina szolgált. A Donax félével tárgyakat simíthattak, míg a kis kanál és kürény bármily vastagabb kagylóból, például gyöngytermőkagy lóból készülhetett, mert a kellőleg fényített anyag bír az üveg, porcellán, ezüst azon jó tulajdonával, hogy nedvesítés által állandó foltot nem kap s könnyen tisztítható. Ha jelen leírásomat élénk képzelem s nem nyugodt tapasztalat vezérli: öt-hat csigának átfúrásából, legalább ezen 5—6 példányt illetőleg, arra következtetek, hogy azokat gyöngyül, karperecül használták. íme az egyiknek nyílásában benn a zsinór is. Csakhogy e zsinór nem egyéb, fügyökérnél, mely addig tapadt a kagylóhoz, mig abból szükséges tápanyagát kiszívta, mire aztán azon keresztül is hatolt. Hány római temetkezési koponya tünt föl némi hajzattal : pedig fügyökér terült el a koponyán, tápot vőn abból. S ebben van valami, embert megrendítő!