Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1874

— 13 — a mint kitűnik Aristoph. Vesp. 689: "Oan; av TWV S'.-/.y.<7TŐ>v utrrspov TOU (T/i'xeíou, TÓ TpitoßoXov oú •/.oai sírai.

1) A mi egyébiránt e dijat illeti, a mely kétségkívül Perikies által hozatott be,*) bizonyos, hogy behozatalánál épen nem azon motívum szolgált alapul, mintha igy a törvénykezés a nép alsóbb rétegeinek kezébe játszatott volna. Mert ennek elérésére a kártalanítás kevés lett volna (1. obolus); minthogy tudjuk azt, miszerint ezen időben a munkaképes férfiú sokkal többet szerezhetett magának. E szerint tehát nem tehetjük föl, hogy napi munkáját e kitüntetés kedveért valaki elhanyagolhatta. Ennek célja egyedül az volt, hogy egyes és igen jelentékeny esetekben a szegények számára is lehetségessé tétessék a törvényszékekhez járulhatni. Csak Perikies halála után törekedett Cleon ily módon hatni a tömegre és a háromszorosra fölemelt bírói díj csakugyan a nép szolgálatába juttatta a bírói hatalmat, mely nép eltekintve azon sajátszerű élvezettől, hogy ő a legfőbb jogot gyakorolhatja, azonkívül különösen a számtalan pör miatt ebben munkanélküli napjaira is könnyű és állandó jövedelmet talált. — JEXeliíioa helyiségei. Az egyes törvényszékek helyisége!, melyeknek számát illetőleg már felebb említettük, hogy az bizonytalan, voltak: a tulajdonÍv é j) i Y) X i a í a, mely kétség kívül a legnagyobb — Solon alatt talán egyedüli — helyiség volt, s melyről némelyek szerint, a mint szintén fölebh láttuk, maga az intézmény is nevét vette; azonkívül Theseus t e m p 1 om a , a t HR áK kikötő, továbbá TÓ ETTT A ú x,<o , Tpíytovov, kxívov, MSGOV, Meí^ov, BocTpayiO'JV, 'I' o i vijtoűv, M V) T Í YO U, IváXXtov, 11 a p á ^ 'J g T O V

3) ; néha az odeion ') Télfy. Jur. Att. 559. — A birói dij nagyságát illetőleg eltérnek a nézetek. Álljanak itt Hermann (Lenrb. der griech. Staatsaltertli. §. 134. 19 j.) Szavai: „TpuißoXov TjXia7Tixáv, v. ö. Arist. Túlit. II. 9. 3; Böckli, Staatsh. I. 328 s köv. 11. és Fritzsche de niercede jiulicum, Rostock 1839; ez utóbbi azonban Sehol Arist. Vesp. 88. 300. Av. 1540. Kan. 140. a rendes dijat 2 obolra teszi, mely állítása szerint, csak Cleon által emeltett 3-ra, mig Böckh véleményét, ki Arist. Nub. 862-re támaszkodva, eredetileg csak 1 obolt -esz föl, G. Hermann. Pracf. p L. sqq. joggal tiniadja meg." — Egyébiránt v. ö. Télfy. Corp. Jur. Att ad 558. *) Aristot. Pol. II 9. 3 : „Tin Stxovnlp'.x jxta&otpóps w.ivvr^z neptxXrj;." •) Bőven értekezik ezekről Schoemann Op. acad I 223. s köv. 11.