Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1873

JK NAPRÓL, Mi a nap? Mi lehet azon ragyogó, hatalmas csillagzat, mely az éj félemletes sötétjét elűzvén, verőfényt derít a földre; mely meleget, világosságot, életet kölcsönöz nekünk; mely a bolygókat rejtélyes vonzereje által megtartja pályájukon és ezáltal a rend fenntartásához a teremtésben lényegesen hozzájárul. E kérdést intézi magához mindenki, aki a természet nagyszerű drámája lefolyásánál gondolkodni szeret, és nem cselekszik ugy, miként az oktalan állatok, melyek a földön fekvő gyümölcscsel táplálkoznak anélkül, hogy valaha tekintetüket fel is emelnék a fa felé, mely azokat termé. Az ókor több népe a napot imádá : oly tévedés, mely az embert bizonyára nem alacsonyítja le annyira, mint sok más tulkapás a vallás terén; hiszen eme csillagzat az istenség legtökélyesebb képéül tűnik fel az ember előtt; oly eszközül, melyet a Teremtő a physicai világ jótéteményeinek kiosztására a földlakók közt felhasznál. Isten müveinek megtekintése és tanulmányozása kétségen kivül az emberi szellem legnemesebb foglalkozásai közé tartozik és a természet vizsgálásának főcélját képezi; már pedig e tanulmány a gyakorlati eredmények egész sorát nyitja meg gyakran előttünk, melyekből előnyünkre sokféle hasznot luizhatunk. A napról való tanulmány első tekintetre nem látszik ily szembeszökő előnyöket nyújtani — mert akármily neműek is legyenek kutatásaink, akármit tanuljunk is belőlük : dacára annak soha képesek nem leszünk a nap uralmára határozó befolyást gyakorolni. De ki tudja, nem létezik-e a napon előforduló tünetek- és a földi élet bizonyos jeleneteinél 1*