Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1873

— 12 — más szavakkal: ha a nap légburokjától megfosztatnék, akkor azt nyolcszor melegebbnek és fényesebbnek tapasztalnék. Ezen légburok okozza, hogy a nap hőjének túlságos nagy és gyors fogyása megakadályoztatik. így a sugárzások eleven ereje, mely a napból kiindul, saját légkörében halmozódik fel és a magas hőmérsék fenntartásánál lényegesen működik közre — megakadályozván oly erőknek elpazarlását, melyek magukban véve célnélküliek és a bolygókra nézve egyenesen károsok volnának. Ugyan mi történnék földgömbünkkel oly mérvű hőkisugárzás mellett, mely a mostanit nyolcszor múlná felül ? Emberi lény azon nem élhetne. Magából értetődik, hogy ezen hőelnyeletés számitásba veendő, midőn a nap hőmérsékét határozzuk meg; mert ha ezt tekintetbe nem vennők, a nyert eredmény nyolcszor csekélyebb volna. Különben is épen nem meglepő az, miszerint egy hatalmas légkör neki megfelelő elnyelő tehetséggel is bír; földünk légköre például tetőirányban negyedrészét nyeli el mindazon hősugaraknak, melyek felső határán behatolnak. A n

ap A nap szinképe elnyeletési szinkép, és pedig a S e cmivolta. c h j által felállított második állócsillag - csoporthoz tartozik, melyhez a Capella, Pollux, Arcturus, Aldebaran « Ursae majoris, Procyon, stb. tartoznak. A szinképi elemzésből következik : 1. Hogy a nap egy izzó, nem szilárd állományú, rendkívüli nagy hőmérsékü, gömbalaku tömeg, melyek alkrészei fémek, valamint több más ismeretes elem, melyek benne mind folytonos gőzalakban léteznek. Ezen gömb külső felülete a photosphaera, mely mindenféle szinü sugarat bocsát ki és a prismaticus elemzés alatt folytonos szinképet nyújtana, ha nem léteznék fölötte 2. egy messze körülötte elterjedő, az egész napot körül övedző alsó légalaku réteg, mely ugyanazon fémeket szintén gőzalakban tartalmazza, és melyek elnyelő hatásuk folytán a Frauenhofe r-féle csikókat hozzák létre — valamint még egy felső légnemű réteg, melynek főalkatrészét a köneny és egy még előttünk ismeretlen légnem képezi. E két burok közös neve a chromosp h a e r a, aránylag csekély vastagságú, a foltok regióját kivéve, 10—15 másodpercnyi vastag (1000 - 1500 földirati mérföld ); a chromosphaera pedig lassankint átmegy egy sokkal vékonyabb rétegbe, mely csak teljes napfogyatkozások alkalmával látható, és olyankor a Coronát képezi, vagy amint mások nevezik : Leukosphaera.