Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1872

Ki Thomas Magister- és Eustathiusból vett idézeteket összehason­lítja, azonnal észreveheti, hogy mindkettő ugyanazt állítja, vagyis a 66, vagy mint némelyek állítják a 80 évet élt Pindarus meghalt a 86-ik olympiásban; ha Thomas Magister szavait minden meghamisítás nélkül a kellő Írásjelek által elkülönítve ily rendben helyezi el: ^ZS&VTjXS Ő' ó IIívőagog, xazü jr)v no oi.vuniáöu, gO frwv rj ulg ztvfg n', ytyovojg tn\ 'AßCwvog ito/ovzog," s a szavak ily elhelyezése valóban igen összevágónak látszik, a mindkettejök által használt e kifejezéssel: Tyíyovt dí xuzá roig yoároi g Aioyviovf a kiről tudva van, hogy a 63-ik olymp. 4-ik évében, vagyis K. e. 525-ik évben született, ha tehát Pindarus Abion archonsága alatt született, és mikor 6ő éves volt, akkor Abion archonsága eshetik a 70-ik olympiásra, ha pedig ugyanekkor 80 éves volt, elnöki méltóságát tehetni a 64-ik olympiásra, s így ha ez utolsót fogadjuk el, akkor igen könnyen kiegyeztethető Suidas állításaival, ki Pindarus születésévét a 65-ik olymp. teszi, hozzátévén még, hogy Xerxes hadjáratakor (482. K. e.) 40 éves volt; ezek szerint nagy a valószínűség, hogy dalköltőnk csak­ugyan a 64-ik olympiásban született, és mivel maga Pindarus születésidejét és pólyaburkolat közt csendesen szendergő álmait, a pythiai ünnepélj Tekre teszi. JTívzafiíoig íoQzd ßouTioiiTTÖg tv <í TTOÜITOV tvvúa&rjv ayaniaog VTXÓ GTTuoyávoig. Eustath. 27. fej. 54. 55. sor. „Vita Vratisl. 30—32. sor. Jv xjy zun­Ilvihtúv éoQzfj i/twijd-i], wg avzóg ifrjai, níiTaíirjoíg stb. A 64-ik olympias mellé Boeckh,. s utána Bippart, Bauchenstein és Schneidewinn, Schoell, Schwarr 196. 1. a 3-ik évet is odafüggesztik, va­lószínűleg azért, mert a phythiai játékok mindig az olympias 3-ik évében Munychion, hónap kezdetén — a mi időszámításunk szerint april vége, vagy május eleje — tartattak. Evei száma fölebb volt említve. Pindarus­ról is, mint az őskor bármelyik nagynevű emberéről, többféle rege ke­ringett, melyek őt, mint szép tehetségekkel megáldott és az istenektől különösen kegyelt egyént rajzolják le, melyeket mind az ő feltűnően kitűnő költői tehetségének csalhatlan előjelei gyanánt tekintének. Az egyik ily rege előadja, hogy az alig született, s a repkény- és myr­tuslombok közt édesdeden nyugvó kis Pindarust, az atyja háza körül repkedő méhek táplálák. A másik, melyet Eustathius őrzött meg Chamae­leon és Istrus után a 27-ik fej. 72—76-ik sorokban, előterjeszti, hogy Boeotia hirneves hegyén, a Heliconon vadászó s fáradalomtól elszunnyadó iíju Pindarus szájára szálló méh azon sejtet készített, mások szerint pe­dig álmot látott, hogy szája méz- és sejttel telt meg. „Xapaiiéwv dtcfaoi xui "fozoog iarooovgiv, wí TISQ ) 'Ehxiova d-^gaivzog avzoi xái xauúzio xuztrey&tvzog tig VJTVOV uO.iaau ziö izóuan nooaxudíaaaa xrjoía h't'Sizo- ot J" ovao (fcto'tv lőflv avzov wg f.léíiTog xcu xrjooc 7iXfjotg avTip ytyóvoi zó azóuuEzektől igen kevéssé tér el a „Vita metrica" 6—9 verseiben föntartott rege, mely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom