Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1871
9 vitéz és a turkok közt első ember vagy, téged (a fővezért) nemzetednek fejedelmévé emeljünk, s hogy a mi szavunknak és rendeletünknek engedelmeskedjél. S ő a khagánnak válaszolva mondá: irántam való jó indulatodat és megkülönböztetésedet nagyra veszem és illő köszönetemet nyilvánítom előtted; de miután tehetetlen vagyok ily fejedelemségre, nem állhatok rá, hanem van kivülöttem, egy más vajda Szalmutzész (Álmos) nevezetű, kinek Árpádész (Árpád) nevü fia is van; inkább ezek közül akár Szalmutzész akár fia Árpádész legyen hát a fejedelem s függjön a ti szavatoktól. Megtetszvén ezen beszéd a khagánnak, embereket ada mellé s vele együtt a türkökhöz küldé, kik is a turkokkal ez iránt értekezvén, a turkok jobbnak tartották, hogy Árpádész legyen fejedelem, mint atyja Szalmutzész, mint tekintélyesebb, mind észre, mind tanácsra, mind vitézségre nézve igen jeles, és ily fejedelemségre alkalmas férfiú; kit is a khazarok szokása és törvénye szerint, fejedelemmé tettek, fölemelvén őt paizsra. Ezen Árpádész előtt más fejedelmök a turkoknak soha nem volt (de fővezérük volt Lebediász) s ettől fogva máig is (vagyis 949-ik év körül, midőn Konstantin munkáját irta) ennek nemzetségéből tetetik Turkia fejedelme." 4 7) Konstantinnak e sorai megerősítik a Névtelennél s a székely krónikában föntartott etelközi vérszerződés első pontját, bár a személyt illetőleg Konstantin a Névtelennek ellenmond; mert a Névtelen Álmost, Konstantin Árpádot állítja a magyarok első fejedelmének. Álmos vagy Árpád volt-e az első fejedelem ? Ennek megvitatása értekezésünk körén kívül esvén csak azt említjük Konstantin idézett soraiból, hogy a szerződés első pontját: az örökösödést, melyről a Névtelen és a székely krónika szól, Kézai pedig hallgat, a görög császár is megerősíti. Hogy mily hatásköre volt Árpádnak ? arról nem tesz említést Konstantin, de szavaiból lehet következtetnünk azt, hogy Lebediásznál, ki Konstantin szerént már fővezér volt, magasabb méltóságra emeltetett, mely méltóságra Lebediász fővezér magát nem vélte alkalmasnak. De van e sorokban oly állítás, melyet alá nem irhatok, mely ellene mond a hazai kútfőnek, a magyar nemzet jelleménak, melyet megcáfol a nemzet ezeréves múltja, s melyből bátorkodom egyszersmind következtetni azt is, hogy Konstantin a magyar államéletről nem bírt tiszta ismerettel. Ugyanis Konstantin azt állítja: hogy a khazár fejedelem azért hivatta Lebediászt, hogy őt nemzete fejedelmévé tegye, s hogy ö mint magyar fejedelem, a khazár fejedelem szavának és rendeletének engedelmeskedjék. Lebediász pedig miután magát tehetetlennek vallotta ily fejedelemségre azt mondta a khazár fejedelemnek: Arpádész legyen hát a fejedelem s az függjön a ti szavatoktól. Eszerént a khazár fejedelem fónhatóságot kivánt a magyar fejedelem fölött gyakorolni, s a magyar fővezér ebbe beleegyezett. Ezt a szabadságára oly büszke és féltékeny magyar nemzetről, vagy annak fejedelméről föl nem tehetem. A Névtelen a függetlenséget, önállóság- és szabadságot kiválólag tünteti ki ezen szavaival: a magyar soha semmi uralkodó hatalma alá vetve nem volt, 4 8) „Bizonyos idő múlva — folytatja a bíboros történetíró — a patzinakiták megrohanván a turkokat, kiüzék Őket fejedelmökkel Arpádészszel együtt." Ezek után szól a 39, fej. a kabarokról; a 40-ik fejezetben leírván a Szümeonnal viselt háborút, mely alkalommal Liunti Arpádész fia volt a magyarok vezére; a Szlimeonnal egyesült patzinakiták által megbőszült magyarokat mai hazájokba vezeti, s azokról igy ir: „S a turkok ezen nyolez nemzetsége nem alattvalói saját fejedelmeiknek, hanem szerződésben vannak, hogy a folyók szerint, a melyik részen háború talál kiütni, egymást egész készséggel és buzgósággal segítik. S első fejők az Árpádész nemzetségéből fejedelem következés szerint, és két másik, a gülyász és karkhász, kik birói tisztet viselnek. S van mindegyik nemzetségnek fejedelme. S tudni kell, hogy gülász és karkhász nem tulajdon név, hanem méltóság; s hogy Árpádésznek Turkia nagy fejedelmének négy fia volt, első Tarkatzusz, második Jelekh, harmadik Jutotzász, negyedik Zaltász. (Liunti Konstantin szerint Árpád fia, a Szümeon elleni háborúban vezér hol maradt ?) Tudni kell, hogy Árpádész első fia Tarkatzusz nemzette Tebelészt, második fia Jelekh nemzette Edzeléth, a harmadik fia Jutotzász nemzette Falitziszt a mostani fejedelmet* 9) 4 7) Konstantin i. h. — 4 8) Névtelen 1. fej. 4°) Konstantinnak azon állítása, hogy Zsolt után nem Taksony, hanem Árpád Jutotzász nevü fiának Falitzisz nevü fia volt a fejedelem — a hazai forrásokkal ellenkezik. A névtelen szerént Zsolt vezér fiának Taksonynak nőt vön a kunok földjéről s még életében elfogadá nemeseinek esküjét és fiát Taksonyt vezérré s uralkodóvá tevé egész Magyarország felett. (57. fej.) Thuróczi szerén^ a vezérek egymás után igy következtek: Almus genuit Árpad, Árpad genuit Zoltán, Zoltán genuit Toxun (Chronic. Hung. Cap. I.) Hart•wik sz. István életirója: (Geyza princeps) quartus ab eo, qui Hungaris in Pannoniam ingressuris ducem se praebuit, (Vita s. Steph. Sehwandt. kiad. p. 5.) Tamás spalatói esperes. His temporibus Geyza quartus Dux hungarorum christianus effectus est. (Hist. Sal. eap. 11.) Tagadhatatlan, hogy Szabó Károly és Szalay László Vál (Falitzisz) fejedelemségét bizonyító érvei igen fontosak; mert Konstantin csakugyan ismerhette a magvarok fejedelmét; mindamellett a hazai forrásoknak vélnék hitelt adni, s e kifejezést — „a mostani fejedelmet" Tak2
