Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1857

5 közelről érdekel minden embert, s mindkettőt hogy különös figyelemre méltassuk, a társadalmi közérdek követeli. A lélektan megismertetvén velünk lelki és testi tehetségeinket, alkalmat nynjt azoknak fejlesztésére és tökélyesbitésére; a gondolkodástan (logica) megismertetvén velünk az életben annyira szükséges észszerű Ítélet és következtetés, szóval a józan gondolkodás törvényeit., képesekké tesz és követeli töliink, hogy mindenben észszerüleg Ítéljünk és cselekedjünk is. A bölcseleti elötan, midőn tehetségeinkben az ember nemes természetét mutatja föl egy oldalról és Isten legnemesebb teremtményének tiszteletet viv ki; más oldalról nem mulasztja el fölmutatni az embert indulataiban és szenvedélyeiben; korlátoltságában és gyengeségében is, és módokat ajál az indulatok és szenvedélyek, a korlátoltság és gyarlóság ellenébe. Megóv a hibák és tévedések ellen, a balitéleteket kiirtja, ismereteink világosságát és tisztaságát, rendezettségét és alaposságát nagy mértékben elősegíti. „Logicam nobis tamquam singulare donum Deorum homines celeberrimi et Diis propingviores in haereditatem dederunt

u —• Socrates. — Csalatkozunk, ha azt hiszszük, hogy e rendeltetésünkre vezető segédeszköz (bölcseleti elötan) köz részvétnek örvend. Sajnos, napjainkban csak ama tudomány dicsekhetik evvel, mely közvetlenül kenyeret nyújt, régi panaszuk már a philosophusoknak: ,,Dat Galenus opes, fert Justinianus honores — pauper Aristoteles cogitur ire pedes"; az ember kockáz éltével a mérhetlen oceanok hullámain ; bevájja magát a föld gyomrába, és elbizottan méregeti a csillagok miriadjait, bolyong mindenütt, de keblének belvilágát figyelemre is alig méltatja, könnyen feledi önmagát. Sokan szivesen veszik, ha külhibáikra figyelmeztetnek; de említse csak valaki belhiányaikat, megvetéssel fordulnak el tőle. így igen természetes, hogy a közjólét épületének ingatag alapját holmi mellékes érdekek az anyagiasság növekedtével méginkább aláássák. Figyelmet, nagyobb figyelmet tehát a lélekre és tanára. A lélek — melynek lényegét nem ismerjük, melyet tüneményeiből körülírva határozhatunk meg — oly szellemi lény, mely a test s annak érzékei által a bel és kül tárgyaktól jövő benyomásokat felfogja, ezek által azokat képleli, némely képleteiből majd kellemes, majd kellemetlen érzelmeket merít, némelyeket megkíván, másoktól pedig idegenkedik; a lélek a külvilág benyomásait közvetve érzékeink által fogja föl, és a fölfogott véges tárgyak szemléletétől kitűnő tehetsége az ész által egy földöntúli végetlen világba vezettetik, hogy szemlélje a körülöttünk levő Mindenségnek végokát és forrását. Az embert minden egyéb földi lényektől megkülömböztető eme fönséges tehetség büszke önérzetre és méltóságunk fölfogására vezethet. Itt ismét üdvözöljük a lélektant. Nem lehet szerencsés kormányzó, tanító, biró, nevelő, iró, ki a lélektanban önmagát és önmaga által másokat ismerni nem tanult. Azért Dr. Hartman Fülöp Károly orvosdoctor s bécsi egyetemi tanár az Emberi szellemről 1819-ben kiadott munkájának élőbeszédében igen helyesen mondja: „Hasztalan próbálja a philosophus a gondolkodást végső alapjáig követni, és törvényeit fejtegetni; hiába igyekszik az erkölcstanitó a moralnak magasb elveit felállítani, s az embernek erényre rendeltetését kimutatni; soha sem fogja a biró az emberi cselekvények viszonyít a fenálló törvényekhez , s a vádlottnak beszámítási képességét teljes igazsággal meghatározhatni; soha sem fogja az orvos némi biztossággal az elmekórság jelenlétét, fokát és jellemét megítélhetni, s annak gyógyítását szellemi vagy testi uton célszerüleg eszközölhetni; sohasem fog a gondolkodó ember önmagával a többi emberiséghez, a természethez, és Teremtőjéhezi viszonyával, rendeltetésével és kinézésével a jö-