Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

9 szükségkép veszély és gyalázat származik; hanem hogy minden jóra tanítson elfordítva a rosztól, sőt büntetve is". (Dion. Cass. lib. 41. n. 27.). Hozzá tehetnők, hogy: „A vessző és dorgálás bölcseséget szerez". (Példab. 29. 15). — A nevelés fonákságáról jól mondja Quintilián: „Bár csak gyermekeink erkölcsét magunk ne rontanók meg. A lágy nevelés az ész és testnek idegeit töri, meg". Itt fölemlithetnők nemzetünk egyik első rangú költője, Czuczor Gergel eme szavait: A nevelés bal-irányt veszen elvont házi körökben: A csak alig dadogó kisded követelni tanul már, És makacsul packáz a tullágy gyáva szülőkön. Szófogadatlanság , dacolás feddetlen űzetnek. Indulatosb hévvel leszen a gyerköce merészszé. A külerény álarcos alak, ha nein ihleli vallás Égi kenetképen , s hajlandó ölteni gőgöt. . . . Vallás és nevelés, kelléki valódi erénynek. (Szívhangok.) III. A tudományokban nincsen haladási szünet; az visszalépés és lassú halál volna. „A szellemek nyugnapja, mint bölcs verulami B a c o nevezé , melyen az ismeretek elérnék tökélyük végpontját, még nem viradt az emberiségre, és soha sem is fog ránk viradni". — Csalhatatlan való, hogy az észt művelni kell az ismeretek virágos kertében, a tudományok végetlen terén; de ugy, hogy ez által az erkölcsi tökély rövidséget ne szenvedjen, sőt elömozdítassék. Már Cicero , pogány bölcs rnondá: „A barbárok a jelennek élnek, a mi gondolatinknak pedig örök időkre kell számítva lenniek". Váljon ki akar roszabb lenni a pogánynál ? — Az apostoli buzgalmu S z a n i s z 1 ó Ferenc velős szavai szerint: „Müveitessenek az ész tehetségei, tökéletesítessenek a tudományok, gyakoroltassanak a szép mesterségek; védessék, füszereztessék maga a szent religio tanítása világi irodalom fegyvereivel, virágaival és diszítményeivel is; de ne feledtessék soha az Ur szava: „Ne dicsekedjék a bölcs az ö bölcseségében, hanem abban dicsekedjék, hogy ismer engem s tudja, miszerint én vagyok az Ur" (Jerem. 9, 23). — Az élet, mint a tengervíz, csak akkor édes, ha ég felé emelkedik. „Hit nélkül olyan az ember, mint a szék, melynek egy lába hibázik, mindjárt fölbillen" (Budapesti Viszhang 1856. 7. sz.). Tudva van, mint alakitá át nemzetünket a keresztény hit hatályával első királyunk, sz. István, a ki fiának sz. Imrének adott tanácsában igy szóla: „Mindenek előtt meghagyom, legkedvesb fiam! ha a királyi koronát diszesílni kívánod, hogy a katholikus és apostoli hitet oly gonddal s őrködéssel ápold, miszerint mindnyájoknak, kiket Isten kormányod alá helyezett, példát nyújts. Ha megtartod a hit paizsát, az üdvösség sisakját is bírod. Mert az apostol mondja: Nem fog megkoronáztatni, csak a ki jogosan harczoland" (Decret. 1. k. 1. fej.). A hit, jámborság s erkölcsi erő, hogy az ausztriai császárságban megerösítessék s növeltessék, IX. Pius pápa ö szentsége ésl. Ferenc-József ausztriai császár ö 2