Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

8 hasonlatosság a gyermekekben szüleikhez, nemcsak arcvonásaikban — minek a test és vérben az oka, hanem viseletökben is. Innen eme szokásmondás: „Apja fia", „fiáról ismerik meg az apját". — Ha a szó és tett ellenkezik egymással, a tett meggyőzi a szót; vagyis, a gyermek inkább hisz szemének mint fülének; s ha mást lát és mást hall, mindig azt, a mit lát, követi. Soha sem termett még a galagonya szőlőt; vagyis, a rosz életű szülőnek nem lesz egyiptomi József fia. „Az alma nem esik messze fájától". — A szülői nevelés veti meg erkölcsi életünk alapját. Boleslav és Vencel cseh királyi fivérek története tanúskodik, miszerint egyik kegyeletes szelidségét az ártatlan Ludmilla, a másik mogorva dühös természetét az elfajult Drahomira ölében nyerte. Ujakból serdülnek férfiak, s a szerint, a mint növendékkorukban vetették meg alapját szellemi s erkölcsi müvelödésöknek-» többnyire megmaradnak késő öregségökben is. „Az if j u az ő utairó 1, mikor megvénhedik, sem távozik e 1". (Példab. 22 , 6). S e n e c a szerint: „Könnyű a gyöngéd kedélyeket képezni; de igen nehéz azt kiirtani, a mi velünk felnőtt és nagygyá lett

u. „Csak arról gondoskodnak, úgymond M i 1 d e , sokan, hogy a gyermekek a polgári ügyekben alkalmasak és világravalók legyenek. Bátor harcfiat, ügyes művészt, erélyes világi férfiat képezni, igen, erre van gondjuk; de erkölcsileg jó embert képezni, erre nem igen". Ide alkalmazhatók aranyszájú sz. János eme szavai: „Gazdagul akarod hátrahagyni fiadat ? ugy oktasd öt erényességre". — Oh mily fényes tükrei lettek az erény és szent életnek: az egyiptomi József, a jámbor fiatal Tóbiás, szűz szent Imre herceg, sz. Alajos! „Nem azt mondják jó hajónak, megjegyzi Seneca, melyet drága föstinény diszesít, s orra ezüst vagy aranyra vagyon ; hanem a mely tartós, szilárd, gyors, és szélhez illeszkedő. Jó kardnak ne az aranyozott övüt vagy gyöngyhimzetes hüvelyüt mondjad, hanem a vágásban villám-élűt. Vonalzón nem az ékességet, hanem az egyenességet nézzük. Tehát az emberben is vajmi keveset nyom az, hány holdat szánt, vagy mily sokan bókolnak előtte? hanem: mily jó"? A magyar egyház egén napkint tündöklő Pázmán y Péter, ki a nemzeti tudományok emelése körül fényes érdemekkel ragyog, igy szóla Sepluagesima vasárnapi predikátiójábán: „Nemcsak Isten előtt kedves, hanem nekünk is üdvösséges, ifjúságunkban kezdeni az isteni szolgálatot. Ha szabados és csélcsap a gyermek, ha fás és görcsös erkölcsű az ifjú: tudnivaló, hogy a vénség vétkes leszen. A ki pedig gyermekségében szelid és törvényes erkölcsökhöz szokik, jó vénség növekedik belőle. Mert a mely útra indul az ember ifjúságában, el nem távozik attól vénségében. Igaz mondás, hogy: agg fából nehéz gúzst tekerni; horgas tökét nehéz egyenesítni; a fehér gyapjút ha egyszer fekete föstékbe mártod, ki nem tisztul; az uj fazékról nehéz lemosni az először belévett szagot. így nehezen hagyja el vétkét, ki ahhoz szokott s abban növekedett. Mert az ifjúság vétke nem a lágy húsba , hanem a kemény csontba avik, és koporsóba megyen emberrel". A hiterkölcsi nevelés tesz valódi emberré. Minden keresztény szülőnek szájába illenek ama szavak, melyeket Julius Caesar mondott vitéz katonáinak: „Akarom, hogy engem szeressetek; de ezen szeretetért nem akarnék rosz cselekedetetek részesevé lenni. Szeretlek benneteket s mint atya óhajtóm boldogságtokat, de ne véljétek, hogy abban állna j\ szeretőnek tiszte, miszerint nektek olyakat engedjen tenni, a mik illetlenek, s honnan