Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1855
8 Tanodai ünnepély. Folyó év febr. 1-én, a délelőtti taneléadások után a főtanodéban ki- és beigtatási ünnepély tartatott. Ugyanis nt. t. Simon Zsigmond, az intézet igazgató-tanára, pannonhegyi perjellé választatván, az 185 5/e-ki tanév első felének befejeztével, diszes hivatalára távozandó kővetkező bucsuszózatot intézett a jeles vendégek- tanárok- és ifjakhoz. Nt. tudós Tanártársak, szeretett ifjak! A közoktatási becses pályán általam töltött évek folyama alatt igen sokszor volt alkalmam, illetőleg kötelességem, különféle érzelmektől áthatva e szószékre lépni: azonban annyira elérzékenyült, sőt az érzelmek súlyától megnehezült kebellel még nem léptem e tisztes emelvényre, miként e jelen pillanatban. — Ugyanis, ha van oka egy baráti kebelnek elérzékenyülnie, midőn az elválás órája közeledtekor az elhagyandó kedves barátoknak bucsu-kézszorítására készül; avagy, ha szorongó érzelem fogja el az atya, anya szivét, midőn közelítni látja ama nehéz pillanatot, melly öt szeretett gyermekeinek kedves körétől hosszabb időre, és tán örökre elszakasztva távozásra szólítja: valljon lehetséges volna-e el nem érzékenyülnie, idegzeteiben meg nem rendülnie az én keblemnek is e komoly órában, melyben elválni, bucsutvenni kénytelenítetem egyrészről Tőletek nt. t. Tanártársak, kiket nem csak mint jeles tudományu, és tisztes jellemű férfiakat becsülni tanultam, hanem egyszersmind mint ugyanannyi hü barátimat testvérek gyanánt szerettem, s kiknek irántami szives hajlama és bizalma örömeim egyik magasztos oka s tárgya vala; másrészről pedig tőletek, kedves ifjak! kik a jelenben örömeim, a jövőre nézve reményeim valátok, s kiket szinte ugy szerettelek, miként atya szeretheti saját gyermekeit. Hol érzetek fogják el a keblet, ott elakad a szó, elnémul a nyelv, s beszéd helyett a szemekben áradozó könyük az érzelmeknek tolmácsai. S valóban e válságos pillanatnak szivemre nehezö súlya az én nyelvemet is sokkal inkább leköti, hogysem képes volnék előttetek föltárni mindazt, mit szivemben jelenleg érzek, s mit nektek ez elválás órájában mondani óhajtanék. Azért könyezö szemekkel és eleiakadozó nyelvvel csak röviden mondom el azt, mit a kötelesség érzete és szeretet indulata elhallgatnom nem enged, és a mi miatt ma még egyszer, talán ez életben utolszor, benneteket szivem körül egybegyűlve látni óhajtottalak. Kedves ifjak! miután én az isteni gondviselésnek megvizsgálhatatlan határozata által az eddig körötökben viselt hivataltól elszólítattam, és kötelességemmé vált azon szent szerzet körében, melynek csekély tagja vagyok, egy más állomás elfoglalására indulni: ennélfogva kénytelenítetem ezen századok óta virágzó jeles tanintézetet elhagyni, melyben részint mint akadémiai, részint mint gymnásiumi tanár, s illetőleg igazgató, összesen közel 18 évig szerencsés valék Isten segélyével csekély tehetségemet a honi ifjúság köz növelése és oktatása által az Istennek, hazának és emberiségnek áldozatul hozni; mely évek legördülte alatt ez intézetben sok nemes sarjadékot édes öröm- és vigasztalással láttam a haza hasznos polgáraivá növekedni. — Ennek következtében ezennel hivatalosan értéstekre adom, hogy az általam a jelen óráig viselt fö-gymnásiumi igazgatói hivatalt ezen első félév bezártával átadom nagytiszteletü tudós Szabó Otmár urnák, mint a törvényes fölsőbbség által kinevezett utódomnak. Foglald el tehát, nagytiszteletü Férfiú! ezen tisztes, de egyszersmind az Isten, Fejedelem, Haza és emberiség elölt nem csekély felelősséggel teljes hivatalt. Vedd át e jeles tanintézetnek vezényletét, melyet én, ismervén jeles tulajdonaidat, Neked azon meggyőződéssel engedek át, hogy az a legjobb, az enyimnél ügyesebb, tevékenyebb, erélyesebb kezekre bízatott. — Vedd át atyai gondoskodásod alá ezen ifjú sereget, melyben szeretett hazánknak oly sok, oly szép reménycsirái rejlenek, és czélszerü kifejlesztésre várnak; s melyet én Neked ezennel átadok és atyai szivedre bízok a gyermekeik javát és előmenetelét folyvást forrón szomjuzó, de jelenleg nagyobbrészt távollevő szülőknek nevében is, kiktől én azt ez év elején átvettem volt. Vedd át szivem ama hő kivánatától kísérve, miszerint a jó
