Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1855

11 s rendíthetlen szilárdságot igényel a szent ligy vezetése; és Te, n. t. Férfiú! oly elöreszámító kiméréssel s ernyedetlen buzgalommal épitéd az ó és uj tanrendszer közötti hidat, hogy mi, kik a hazának reánk bizott nagyreményű fiainak az átkelést a nyomdokiddal megtörtet jelöltük s mutattuk, hátráló akadályokba nem ütköztünk, biztos léptekkel haladhattunk! Vedd érte hálaköszönetünket! Azután jobbágyi hódolás és hü ragaszkodás a fejedelem, lángoló szeretet a haza, élő hit az Isten iránt lévén fölragyogó erényeid, világitó szövétnekként fénylettél előttünk, azért, ha a trónnak támaszokat, a honnak polgárokat, a mennyei Atyának gyermekeket képeztünk és neveltünk; Tied a dicsőség, — vedd forró köszönetünket! Végre, ha fáradozásainknak nem csekély diját elvettük a magas kormány megelégedésének kegyes nyilvánításában, bölcs igazgatásod szülte. Vedd hála-nyilatkozatunkat! így érezek én, így éreznek tanártársaim. — Erdem-koszorukkal ékesítve, szerzetünk díszére s boldogitására még sokáig élj!!! Nagytiszteletü s tudós Tanárikar! Szeretett Tiszttársaim! Minden nemzetnek reményét és jövőjét fiatalságának tudományos és erényes képzésétől tapasztaljuk függeni; Müveit fő s jó szív legdrágább nemzeti kincsek, Tőlök függ népek léte, hatalma, neve. így a költér. S ezeknek főemeltyüje az iskola és növelés, tudomány és műveltség, az embernek valódi emberré képzése, az Alkotónak igazi hasonmássává tétele reánk bizva ! A szülék engedelmes magzatokat, az ország munkás polgárokat, a fejedelem hü alattvalókat, a hon egykor értelmes és szeretetteli atyákat, a menny jámbor lelkeket tőlünk vár; valóban fönséges, de terhes hivatás! innét „az államnak, mond Cicero, nagyobb és hasznosabb áldozatot nem nyujthatunk az ifjúság oktatásánál". — Szeretett Tiszttársaim! a műveltség templomának papjai! ugy mutatjuk be e nagyszerű s magasztos áldozatot kellőleg Isten és emberek előtt kedvesen, ha egyetértve, egyesült erővel — mint eddig — müködendünk! annakokáért ez ünnepélyes alkalommal, uj hivatalomnak kezdetén, szivemnek egyedüli óhaja ez : szíveskedjenek csekély személyemet a szent cél elérésére a kifejlesztett s föláldozott erők egyesítésében, s munkáink öszhangzatának föntartásában gyámolítani, erőtlenségemet bölcs tanácsaikkal támogatni , és az éj- s napi fáradozások közt tán lankadó élet-erőmet testvéri hajlamukkal éleszteni s földeríteni. Intézetünk jeles Növendékei! Kedves ifjak! Beköszöntő beszédemet nt. Schmidthauer D. János tanár uron kezdem ; bemutatom öt nektek mint a bölcsészeti elötannak 7-ik és 8-ik, a hittannak a négy alsó és német nyelvnek a 2-ik osztályban leendő tanárát; tisztelet és engedelem irányában kötelmetek! Itt vannak, tanár ur! növényei, az emberiség nagyreményű csemetéi, vezérelje az erények utján az igazság ismeretére, a fő boldogságra ugy, hogy a nagy napon elmondhassa: „itt vannak, Atyám, mind, kik reám bízattak , egy sem veszett el közülük" ; s remélheti, miszerint ernyedetlen fáradozásaiért még poraiban is áldani fogják! Továbbá, midőn beköszöntök hozzátok, kedves ifjak! szemeim előtt lebeg helyzete a költér vázolta ama vándor ifjúnak, ki megindul az élet utain, kilép a terhes vándorpályára, melyet szelíden a jó ég kitára, járjanak rajta gyönge emberek! Oh mint örült, látván, hogy ö is a bölcs vezénylet bö kegyével elárasztva boldogulhat! A világ minden tárgyát arany színben látá, pályájának terhe könnyű és kellemes, élete szép és vidor, ö tökélyesen boldog volt, míg vezére kezén tartva mellette haladt. — De, fájdalom! jött idő, melyben a vezér megfordult és magára hagyta a vándort, szűk és kietlen lett most az ifjú pályája, körülfogta öt az éj sötét homálya, nem láthatá az éltető napot. Kedves ifjak! Elköltözött tőletek szeretett igazgatótok, vezértek, helyébe én rendeltettem, nem vagytok magatokra hagyva; de legyetek is rajta, hogy el ne hagyattassatok; bizalom és szeretet legyen irányomban jelszavatok, mert a mit legőszintébb lélekkel mondandok, legtisztább szándékkal rendelendek, csak ugy fogja indítani sziveteket, emelni lelketeket, deríteni s világosítani értelmeteket, és gerjeszteni érzelmeiteket; ugy lesz tudományos jövőtök vezényletem alatt nem vizbuborékként enyésző, hanem a sziklára épített házként 3*