Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

4 a legrégibb idöböl is népet, mely saját teremtéstörténelmet ne alkotott volna. Azonban az ős kornak ide vonatkozó nézetei csal^ üres ábrándok, és az alap nélkül tébolygó képzelemnek ferde szüleményei voltanak; de mit is várhatunk egyebet ama kortól, mely a szükségelt tudományos alapot nélkülözni kénszerült, szerfölötti alantiságban tengvén még akkor a támaszul használandó segédtudományok: a természet- és vegytan t. i., s a természetrajz, és csillagászat; azért is a régieknek a világ keletkezését tárgyaló észletei (theoria) alig szolgálnak egyébre, minthogy tanúi legyenek az alap nélkül kalandozó emberi ész kinövéseinek. Mellőzvén az eléggé ismert hellen és romai hitregékben (Mythologia) elszórt földtani képzelmeket; a mondottak igazolására elegendő leend rövid vázlatban egyet fölhozni, melyből fogalmat szerezhetünk a többiekről is, mint épen semmivel nem alaposabbakról. A hírneves Edda *) tartá ezt fön; s legalább mint példánya az északi ősnépek költészetének érdekes. — Szerinte: kezdetben Gap-Ginnunga a csalódás pohara (légkönnyü eredeti zagyva— chaos) északra (Niflheim) setét és hideg, délre (M u spelheim) pedig meleg és világos vala. Több folyók (Elivagar) ömlének belé, melyeknek vizét a a niflheimi hideg jéggé dermeszté. E jég a muspelheimból jövő meleg szél következtében lassankint megolvadván, cseppjeiböl annak ereje által, ki a meleget kiildé **), egy férfi alakú lény Y m i r teremtetett; vele egyetemben Audhumla tehén is keletkezett, öt tejével táplálandó. — Ymirtül származának a Hrimthursok (jégóriások), kiknek későbbi utódai Jo toknak hivattak; Audhumla által pedig több nemzedékek közbejöttével az Ások támadának, a mindent azontúl alkotó, s rendező lények. — 0 t h i n, az Ások egyik hatalmasbja, által Ymir megöletvén, véréből a vizek, csontjaiból a sziklák, húsából a száraz leve; koponyája égboltozattá alakult, agya pedig föllegekké. — A csillagok nem mások, mint Muspelheimból eltévedt szikrák; azokból támadott a nap is. — A szivárvány az égbe emelt hid (Bifröst), közép vörös sávolja égő tüz. — A hegyek beljében törpék honolnak, a fémek, és nemesb kövek növésére ügyelők; ők valaha Ymir húsában fészkelő pondrók valának, s csak később nyertek emberi alakot, és tehetséget. — Az ember teremtése imigyen mene véghez: Othin más két társával (Hönir, és Lodur) a tengerpartra menvén, két magukra hagyatott fát, körös, és eger neműt, találának, melyekbe lelket, és életet adtanak, s fölruházák minden emberi kellem- és képességgel, férfi, és női alakkal, nevezvén amazt Askr (körös), emezt Imblanak (eger); s ezektől származa az emberi nem. Továbbra szőni e vázlatot fölöttébb elvezetne a kitűzött czéltól, miután ebből is eléggé látható, mennyi legyen a régiek földtani elméleteinek becse. Midőn azonban a régiek üres ábrándjaira a becsmérlő Ítéletet kimondjuk, *távol legyen oda értetnünk, mintha ama korból semmit, földtanilag figyelemre méltót nem bírnánk; mert létezék egy, minden más ismerteknél régibb teremtéstörténelem, mely figyelmünket teljes joggal igényli: értjük azt, melylyel sz. könyveink megkezdetnek, és szerzője után rendesen Mózesénak hivatik. — A teremtésnek ama egyszerű, s minden dagály nélküli előadása, melyet itt lelünk, mélyebb bölcsességet, messzebbre ható fölfogást rejt, hogy sem tőle bár ki is, ha csak teljesen el nem fogúit, megtagadhatná a leghódolóbb méltánylatot. Tartalmának alapossága az ujabb tudományos kutatások által mintegyre jobban kiderül: elannyira, hogy ki nem tisztelné is szerzőjében a fölsőbb ihletést, méltán bámulhatja benne ama rendkívüli belátást, melylyel korának tudományos ismeretein annyira fölülemelkedett, hogy a fölvilágosultsággal büszke jelen sem képes ellene alapos kifogásokkal föllépni; sőt Cuvier, az ujabb természetvisgálók hőse is nyíltan bevallja, hogy Mózes oly világkép lét (C o s m o g o n i a) hagyott nekünk, melynek pontossága naponkint bámulatra méltóbban bizonyul be. — S valóban mely renddel sorolja elő e sz. irat a földnek zagyvás (chaoticus) állapotából a száraz, és vizek elválását; a növényeknek, vizi állatok*) így neveztetik az északi ős népek hitregéinek gyűjteménye. Megkülönböztetik régi és uj: amazt a 11-ik században Siimund Sigfusson isiandi lelkész szerkeszté, — költészeti nyelven irott, s jelenleg már nem teljes ; az utóbbi a 13-ik század elejéből való, szerzője Snorre Sturleson történész, szinte islandbeli, — .tartalma az előbbié, csak hogy jegyzetekkel ellátott, s nyelve kötetlen. — Mindkettőt szerzője nevén is hivják. **) Az egész előadásban az Isten nein említetik sehol világosan, de az érintett helyen föltételeztetik; s ugy látszik, hogy azon népek kiilöncz álképzeteik mellett is ápoltanak némi fogalmat egy mindenek fölött álló lényről.