Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

13 mokon, és az egész földön, s minden csúszó mászó állaton, mely mozog a földön (26. v.). Az ember teremtetésével letéve lön az isteni épület zárköve, s bevégezve az irás szerint az ég, és föld, és minden diszök (Ter. II. J.); megszűnt egyszersmind fölléptével a földnek múltja, s megkezdődött jelene; és ama most is tartó korszaka, melyet történelminek neveznek, minthogy eseményei nem leendettek elmélö tanú híjával, és történelmileg föntartatvák. — Többen ugyan a történelminek nevezhető kort az eléggé ismert, s nem csak sz. iratainkban (VI. — VIII. fej.); hanem a külön népek hagyományaiban is föntartott özöntöl vélik számolandónak, és az addig lefolyt időt regék korának kívánják hivatni, megtagadván minden történelmi bizonyosságot az emberiség első korának eseményeitől; de jóllehet az Írásbeli özönt megelőző korról keveset, s azon kivül, mit sz. iratunk, a történelmiek legrégibbje, hagyomány utján föntartott, mit sem tudunk: mégis azt puszta regék korának nem nevezhetjük, ha csak Mózes előadását minden történelmi becstől megfosztani nem akarjuk. Szenvedett ugyan földünk, és szenved folyton e korban is eröszakosb változásokat, de nem mindent megsemmitö, s földulókat; még az érintett Írásbeli özön sem látszik ujjá alakítottam földünket, s inkább az elkorcsosult emberi nemnek megfenyítését czélzá, hogysem a földnek lényeges megváltoztatását; ámbár kétségtelenül e tekintetben sem volt minden következés nélkül. Azért is megjegyzendő, hogy, miután a földtani korszakok megállapításánál követtetni szokott nézet szerint azoknak valamely általános, és nagyobbszerü újítások által kell elválosztatniok, az említett özön ily határpontul nem vehető ; mert azonkívül, hogy müveit a korábbi, s későbbi vizi működésektől teljes biztossággal meg nem különböztethetni; az irás után is rövidebb ideig tartott, hogysem rendkívüli változásokat okozhatott volna; s mihelyt megszűnt, visszaállott tüstént az előbbi rend. Minélfogva midőn a földtanban özönelőtti, és -utáni kort különböztetünk meg, nem ezen írásbelit értjük, hanem azon utolsó forrongást, mely földünket az emberi nem megjelenése elölt érte még, és ama állapotba helyzé, mely mind ez ideig nem változott lényegben. Hogy pedig a földet ismételve átalakító forrongások közt az utolsót ö z ö n i n e k mondják, nem következik, mintha egyébkor e működésben a vizek tétlenek lettek volna: sőt (mint már megjegyzénk) az első szilárd kéreg megképülése után leverödésükkel egyetemben megkezdék azonnal hatalmas befolyásukat is a földre gyakorolni; s a kéreg későbbi képleteinek réteges alkata elegendő tanuja az átalakításban hatalmasabb vizi működéseknek. De midőn régibb képelményei lassúbb, s csak helyenkinti hatásra mutatnak, az utolsók állalánosb elterjedést tanúsítanak, és hosszabban tartó, s özönkint rögtön mindenfelé eláradó vizek eröszakosb dulásainak nyomait hordják. Miglen a földtani ismeretek még kevesbé lévén kifejtve, a földön általánosb változást eszközlő eseménynek egyedül az ismert özön tartaték; mi sem volt következetesebb, minthogy a kövületek is egyetemesen azon alkalommal támadottaknak tartassanak, s közöttük a szinte nagyobb részt elveszett emberi nemhez tartozók is találtassanak. -— Scheuchzer orvos, és természetbúvár volt szerencsés először ily leleménynek örvendezhetni: azonban igen csalódott, mert homo diluvii testi s, et theoscopos czimü, s egykoron oly nagy zajú iratában (Zürück 1726) özönvizi ember maradványkint előállított csontváz C uvier által Salamandra gigantea félének ismertetett. — Miután jelen századunkkal a földtan gyorsabb haladásnak indulván földünk képülésére vonatkozólag alaposabb eszmék birtokába jutánk; a kövületeket korábbi időkből szármoztatjuk, mint e nemünk uralmával jegyzett történelmi, s nem aggaszt többé özöni ember maradvány, mert ilyes létezhetéséröl nem kétkedünk, ha bár nem tudunk is fölmutatni példányt teljes biztossággal. — Jelenleg azonban más tárgy foglalkodlat többeket, t. i. a kövületkép visszamaradt növényi, s állati testek, és nyomok igen sok mostanlag kiveszett alakokat tüntetvén föl, ama nevezetes vitatkozásra adtanak alkalmat: nem elözé-e meg saját nemünket is valamely máskép alakult, de elenyészett emberi nem ? — Némelyek ezt azon számos népregékböl akarják következtetni, melyek mindenfelé elterjedvék az e földön egykoron uralkodó óriások, és törpékről: ezek azonban semmi tényleges adaton nem alapulván, szükségkép egyedül a képzelem szülte ábrándoknak tekintendők. — Nagyobb fontosságuaknak látszanak azon valódi kövületszerü több maradványok, melyek emberektől származottaknak mutatkoznak: de ezekről is bizton elmondhatni, hogy a szándékolt következtetésre semmi alapot nem nyujtnak; mert mind azon testek, melyek ásványos emberi maradványokul eddigien fölmutatvák, szorgosabb visgálat után vagy tévedésnek tűntek ki, mint az említett Scheuchzer-féle; vagy már a történelmi, s gyakran nem épen régi korból valóknak találtattak. — így különösben fölizgaták a természetbúvárok fi-