Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

6 kevesbé sem ellenzik, mint némelyek vélik, az Alkotó mindenhatóságával; mert arra, ki öröktöl van, s örökké leszen, az idöviszonyok alkalmazásának értelme nincsen: nála az irás szerint is nincsen helye sem változásnak, sem a változandóság árnyékának (Jak. I. 17.), s egy nap annyi mint ezer esztendő, s ezer esztendő annyi mint egy nap (Pét. 2.1. III. 8.), avagy mint a tegnap, mely elmúlt (89. zs. 4.). — Minthogy pedig valóságos szünetet, vagyis félbenszakadást, a föld tovább alakulásában gondolni képtelenség volna; a korszakokra osztásnak, mikint mindennemű történelemnél, ugy e földünkénél is nem lehet egyéb czélja, mint a gondolkodó léleknek némi nyugpontot szerezni: azért azoknak megállapítása nem lényeges; és ugy hisszük, semmit nem vonandunk le a sz. történelem becséből, ha az ujabb, s tudományosabb tárgyalók nyomán földünk történelmének jelen vázlatában a fönemlitett sz. Írásitól eltérő korszakokat veendünk föl. — Korunknak nyomozásai, s földtani tapasztalatai után a föld életében három esemény tűnik föl mint jelentékenyebb, s kiválólag nagyobbszerü: keletkezése, t. i. a szerveseknek rajta első megjelenése, és az embernek, az Isten látható képe, s hason mássának teremtetése. — Ezen események vétetnek rendesen alapul a földnek jelenig haladott képülésében megkülönzött szintannyi korszakoknál. ETiSÖ KORSZAK. E kor a föld képülésének, kezdetétől ama fokig terjedő szakát foglalja magában, mely azt már alkalmassá tevé a szervesek, azaz: élő lények elfogadhatására; helyette többen kettőt vesznek föl, u. m. földünknek első megalakulására vonatkozó keletkezetit; és a szilárd kérgének támadásától számolandó plutoit, melyet imigyen nevezének, mert a következő tüneményeknek fő alapja a föld beljében vala rejtve, s mintegy ama alvilági hős hatalától függőknek tekintethetvék. A föld képülésének kezdete leremtetésével azonos: — a változandóságot magával hozván minden, mi nem öröktöl fogva van, — megkezdé leélendő viszonyainak sorozatát, mihelyt Öt a Mindenható a semmiségből elöparancsolá. Mikor történt ez? meg nem határozható, s minden ily nemű törekvés hiu ábránd: mert mikint a teremtési miveletet fölfogni a korlátolt emberi észnek nem engedtetett: ugy annak idejét kutatgatni, minden alapot nélkülözni kénszerülvén, valódi képtelenség; azért az irás is csak egyszerűen mondja: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. (Ter. k. I. 1.) Mellőzvén tehát ily elérhellen, és czéltalan nyomozásokat, eredeti, vagyis tüstént teremtetése utáni állapotja az, melynél megkezdhető életrajza. Földünk eredeti állapotja milyen volt, a sz. Írásnak czélján kívül esett fölemlíteni, azért elhallgatta; ha csak midőn az Örökkévalónak őrködő gondosságát mivei fölött ábrázolandó mondja: Az Isten lelke lebege a vizek fölött (Ter. í. 2.), a végszavakat ide értetni nem akarjuk. — Azonban a természettani elvek utján könnyen reá jöhetünk, s alig kétkedhetünk, hogy az kezdetben h í g állapotú vala: alakja ugyan is (a többi világtestekkel egyetemben) gömbölyű, illyent pedig önkint, mint a cseppeknél látható, csak a higak hajlandók, és képesek fölvenni; — továbbá gömbalakjának ismert lapítottsága is egykori híg állapotját tanúsítja; mert ez nem lehet egyébnek, mint tengelye körüli forgásának, (melylyel tehát már kezdetben kelle bírnia), eredménye: jelesen az e forgással természetszerűleg előidézett központfutó erőé; s minden esetre változható alakot, következőleg épen szilárdat tételez föl.— Miután pedig a hígságnak kétféle halmazata különbözhető meg, t. i. folyó és terjedékeny, máskép csepp- és gőz- avagy légnemű, mellyikféle tevé a földgömb eredeti állapotját? tudományos ismereteink nyomán szinte meghatározhatni, nevezetesen: hogy az természelileg híg részekből csupán nem állhata, jelene mutatja; tehát részeinek valamely higító szerek által kelle híg állapotba helyeztetni. A hígításnak eddigien ismert eszközei egyedül a m e 1 e g s é g, és a különféle vegyszaki oldószerek: ez utóbbiaknak alkalmazása az érdeklett esetben nem képzelhető; mert egynemű oldószer elégtelen left volna a föld szilárd részeinek különfélesége miatt; külön nemüeknél pedig az egymásra is ható vegybefolyás, s ez által erejük megtörése elkerüllietlen vala: azért szükségkép a melegséget kell fölvenni földünk egykori híg állapotjának eszközlöjeül, még pedig igen következetesen nagyobb fokul, máskép a tűzállóbb részek ömlésbe nem jöhettek volna; sőt a különféle részek közt a további képülést elősegítő