Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853

12 Kifejlődvén földünkön ez utóbbi viszonyok is, ellátva leve az mind ama kellékekkel, melyeknek hijánya okozá eddigi képtelenségét a magasabb fokú szervezmények elfogadására. Azonkivül, hogy légköre a magasabb igényeket is kielégíteni képessé vált, s a napnak életadó, és derítő fényét egész teljében áthatni engedé: száraznak is terjedelmesebbnek kelle rajta alakulni, mert számosabb édes vízi szervesek maradvák vissza e korból, ily vizek pedig csak szárazon lelhetők; hömérséke is kétségtelenül már jelentékenyebben alászálla, melegének kisugárzását igen elősegítvén a mindenfelé elterjedt növények is; mi által a napnak hatása, kivált a már gátolatlan, érezhetőbb lett, s az égövek különbsége is lassankint fölmerüle; szóval: ekkoron már minden tekintetben közelitetteni látszék földünk mostani állapotához, s megjöttnek jelentkezett az idő, melyben az eddigieknél nemesebb lakók is elfoglalhaták rajta a nekik öröktől kiszabott tért. Hogy minden állati teremtetés nem tartandó ez időben történtnek, a mondottakból érthető; az Írásnak a teremtés következő mükörét előadó szavai is mindenkép nagyobb, és kitűnőbb állati jelleggel biró lényekre vonatkoznak: ez úttal tehát csak a fölsőbb állatok teremtetését véljük bekövetkezettnek. Ezt pedig az irás sokkal határozottabban elkülönözve adja elő, mint a növényekét, mert közöttük a rangkülönbség is szembetűnőbb, mint azoknál. — Az irás által kijelelt sort kétségbe vonhatlan adatokkal igazolja a tapasztalat is. — Teremtéstörténelmünkben (a már kiíejtett előzmények után) ötödik napon teremte Isten nagy czethalakat, és minden élő, s mozogható lelket, melyet előhozának a vizek fajaik szerint; és minden repülőt az ö neme s z e r i n t. (21. v.) Ennél fogva a magasabb élet a viz- és légkörben fejlödék ki mindenek előtt, s a különféle tökélyesb vizi állatok, jelesen a halak, és hüllők, továbbá a madarak kezdék meg a sorozatot. A földnek mélyéből szerzett tapasztalat épen ezt tanúsítja, ugyan is: csak e kornak képleteiben mutatkoznak először számosabb halmaradványok, valamint a madárfélék is; a hüllők pedig minden képzetet meghaladó mennyiségben, és változatban tűnnek föl. — A természetnek törekvése a vizi élettől a légbelire emelkedni sehol nem nyilvánosabb, mint ez utóbbi állatok rémületes alakjában, mely a képzeletnek legábrándosabb szüleményeivel vetélkedő, s mind a négy osztályból oly sajátszerüleg szerkezeti, hogy alig hihetnők, ha szemünk előtt nem feküdnének valódi maradványaik. Nagyságuk bámulatos; 30 lábnyi hosszak nem valának ritkák; s nem csak a tengert, és szárazat, hanem még a légkört is igénybe látszanak vetteni: voltak t. i. röpmükkel ellátottak is, kitöltvén mint közvetítő csoportok némileg az űrt, mely jelenleg a hüllők, és madarak osztálya közt létezik; s ezen mindent betöltő sokaságuknál fogva méltán nevezik létidejöket hüllők uralma korának. E rémalakoktól borzadalmas kort az emlősök uralmának szelídebb kora váltá föl; a száraznak eme főbb lakosai Mózes szerint a teremtés hatodik napján jelenének meg , mikoron m o n d á újra Isten: hozzon a föld élő lelket az ö neme szerint, barmokat, és csúszó mászó állatokat, és vadakat az ö fajuk* szerint (24. v.); ismét mikint az irás e nemesebb állati osztályt az előbbieknél utóbb lépteti föl: ugy tanúsítja megjelenésöket a földtan is; mert maradványaik csak a későbbi képletekben találhatók, még pedig fokozatosan, t. i. a vizbeliek, és a jelemhez nem is hasonlítható mennyiségben elterjedt vastagbörüek látszanak kezdetben uralkodtam; az óriás növény-evők, és kérődzők későbben kaptak föl; s csak végül állának elő a hatalmas ragadozók. — Jelentékeny nagyságok, és a mostanitól eltérő alakok az emlősök között is számosabban mutatkoznak, de még sem annyira különzők, mint a hüllőknél. HARMADIK KORSZAK. A neki kiszabott, és mindent földúló, s ujjá alakító többszöri forrongásokat leélvén földünk, eljuta végre ama pontra, melyben képes leve az eddigieknél fölsőbb élüknek is kielégíteni követelmeit, s elfogadni az embert, mint legnemesebb lakóját: kiben egyesítve lön a testi, és szellemi világ, s kit rajta uralkodónak jelele ki nem csak öt egyebek fölé emelő tökélye; hanem maga az Örökkévaló is, midőn leremtéstörténelmünkben mondá: Alkossunk embert a mi képünkre, és hasonlatunkra: hogy uralkodjék a tengernek halain, és az égi madarakon, a bar-