Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852

Horatiusz Flaccusz Quintusz *) müveire. 1. S. accusz lantját dicsérnünk nem szükséges; s ha tennők, bizonyára nem miáltalunk hangzanék az 5 dicsérete legelőször, de nem is utószor. Ezreket bájollak el már e lángeszű s mély érzelmű költérnek szép dalai; ezreket ragadtanak meg s hoztak már lelkesedésbe azon nemes elvek és tanok, melyeket ö, mint a gyakorlati bölcs és erényes életre vonatkozókat, annyi kellemmel, nyomatékkal, és hatálylyal tud ábrázolni munkáinak számtalan helyein, hogy mí, Isten kegyelméből ujraszülöttek, örömmel ragadván meg képzeletünkben jobbját a bölcselő dalárnak, imígy kiáltunk föl: „Flacce! szivünkből szólasz." — Az a 3

Smens divinior, atque os magna sonaturnm " mely Horatiusz állítása szerint (Sat. L. I. 4, 43.) költért „nagy költérek" rangjára emel, öt magát kiválóan jellemzi; s igy méltó joggal körzi neki tudós halantékát ama babér, melyért ódái III—dik könyvének utósó dalában Melpomenéhöz esdekel. 2. §. Ha Horatiuszt olvasó keresztény a maga mennyei hit- és erkölcstanába ütköző mondatok- s rajzokra is találna itt és amott bukkanni: gondolja meg, hogy ezen tehetségdús férfiúnak az evangelium fénye- s malasztjából de csak egyetlen sugár sem jutott, mert akkor még nem is juthata; gondolja meg, hogy minő szellem, minő erkölcs uralkodhaték akkor Rómában, midőn annak népét folytonos pártviszály s vérengző belháborúk hánykodtaták; gondolja meg ama bóditó tekervényt (labyrinthuszt), melybe a százfelekezetü-hellén bölcsészetnek összekuszált tanai Róma műveltjeit is szánandólag bésodorták, minden komolyabb és szilárdabb életelveikböl kiforgatták. Lábra kapott tehát ekkor náluk a korlátlan élvezetvágy, pazarfény, telhetetlen kincsszomj, és egyéb undok szülöttei (de egyszersmind büntető furiái) a feslettségnek. 3. §. Csudálkoznunk kell valóban, ha ily körülmények közt élő Flaccuszunk lantjáról ama természeti józanabb erénytanokat halljuk a szivmételyes nemzedék felé zengeni, melyekre a katholika anyaszentegyháznak csalhatlan morálja is ráüti az igazság dicső bélyegét. Olvasd, kérlek, az ódák III—dik könyvének több dalát; olvasd némely satiráit s leveleit (pl. I. könyv 2 és 3; II. könyv 2-ik lev.): s jól fog esni lelkednek a magasztos bölcseség azon érett tápláléka, mellyet az eklektikus görög tanítvány, a dűsképzelmü s nemesgondolkozásu költér annyi bőségben, és oly ízletes választékkal tud eléd rakni. 4. §. De kapjunk ki egyet az ódák föndicsért III-dik könyvéből, például a 29-diket, és olvassuk meg azt gondosabb figyelemmel. Titeket hílak ide kiváltképen, hazám szépreményű ifjai, kik tudományos iskolákban képeztetvén, Horaliusznak mind személye mind munkái felől bővebben értesültetek, nyelvében pedig — a sok classikai kincset biró latin nyelvben — meglehetős otthonosságot szerezhettetek; ismeretesek lévén előttetek egyszersmind a költészetnek ugy átalános, mint külön müdarabokra vonatkozó *) „Horatiusz" nemzetségi név (nomen gentile); „Flaccusz" családi név (cognomen); „Quintusz" személynév, vagyis egyéni név (praenomen), mert latinul, mint németül is, a' személynevet (keresztnevet) legeiül szokás mondani; mí magyarok végül mondjuk, így: E r d ö d i B a k a c s Tamás. — Horatiusz rövid életrajzát s munkái jegyzékét lásd Szvorényi O-classica literalura-jában. 1*