Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1851

13 bereket, 's nem egyedül érzéki teremtményeket akarunk képezni. A' ti hatástok, tisztelt szülök! az ifjúság tudomány- és erényben való elöhaladására nem csekélyebb , sőt talán nagyobb , mint az iskoláé. Ugyan ez áll sok tekintetben azokról is , kikkel a' távolabb lakó szülök gyermekeiknek adandó táp és szállás végett szerződnek, 's így őket mintegy helyetteseikké választják; sőt mindazoknak környezetéről, kikre az ifjak az iskolán kivül figyelni szoktak. — Ha az ifjú a' tanodák falain kivül is kellő rendhez és szorgalomhoz nem szoktattatik; ha azt tapasztalja, hogy kik öt környezik, 's kiktől némi függésben van, egészen közönyösök szorgalma és viselete iránt; ha ezek a' tanárok és iskolai fegyelem iránt köteles tiszteletről, a' tanrendszerről, a' tanulmányok némelly ágairól könnyelmüleg vagy épen ócsárlólag szólanak; ha az illetők az ifjú előmeneteléről vagy fogyatkozásiról az iskolák kezelőinél soha nem tudakozódnak, vagy az ezektől nyert felszólításra a' czél elérésére segédkezet nyújtani vonakodnak; ha az ifjút ott, hová a' tanárok őrszemei nem is láthatnak, a' tanodán kívüli társalgásában, olvasmány vagy egyéb foglalkozásiban, mulatsági élvezeteiben figyelemmel nem kisérik, a

1 romlás alkalmai- 's veszélyeitől azt meg nem óvják, sőt talán — mit föltenni alig merek — maguk is szóval vagy életmódjokban adott példával a' hit-erényességnek — az iskolában sarjadozásig indított — csiráit megingatják: akkor e'botránykövek dugába döntendik a' legjobban rendezett iskola 's fáradhatatlan tanároknak legbuzgóbb törekvését is; mert a' példák erősben hatnak, mint a' tanítás és valamennyi tanárok; — mivel a' köz életben, a' mindennapi társalgásban élő és ragadó kinvoinatait látjuk a' jónak és rosznak, mellyröl a' tanításban csak ösztönző vagy óvó szabályokat adhatni. — Vajha az ifjúság javáért hőn dobogó szivem által tollam alá súgott szavaimat kellő figyelemre méltatnák különösen azok, kik a' távol lakó szülök gyermekeinek tápot és szállást adnak! Vajha senki ezek közül ne keresné önhasznát, hanem becsülni iparkodnék az iskolai elöjáróságnak és természetes szülőknek bennök helyezett bizodalmát! 's fontolóra véve, milly aggalommal és reménynyel csüggnek a' távolban a' szülök gyermekeik szebb jövendőjén, mint azoknak az Isten és emberiség előtt felelős és méltó helyettesei szinte szülei gonddal teljesítenék mindazt, mit az atyai és anyai sziv gyermeke javára tőlük joggal igényelhet, sőt igényelhet a' tanári kar is állásánál fogva! (lásd Entwurf 70-ik §.) — Csak így remélhető, hogy az iskola czélját érendi; és annak segélyével az ifjúság ollyanná fog képeztetni, millyenné lennie kell, miszerint a' kormányok és egyesek által uj lelkesüléssel fölkarolt növelés ügye, és tanodák által eszközlendő tudományos műveltség becses hasznot és boldogító malasztot áraszszon az emberiségre ! — Félre tehát a' veszélyes könnyelműséggel és gondatlansággal!! Mindnyáján, kik a' művelődési pályán haladó ifjakra némi hatást gyakorolhatunk, — azon meggyőződéstől lelkesíletve, hogy a' hazának és egész emberiségnek nagyobb szolgálatot nem tehetünk, mint ha helyesen növeljük és oktatjuk az ifjúságot, — fogjunk kezet e' nagyszerű 's boldogító föladat szerencsés megoldására ! Buzdító szóval és hatályos példánkkal segítsük az észképzö és szivnemesítö tudományoknak üdvös gyümölcseit az ifjú nemzedékben megérlelni! hogy ez értelemben és erényben növekedve, és napról napra szilárdulva, midőn majd a' képzés ösvényéről a' köz élet nagy terére kilépend, mint az egyházi és polgári társadalomnak méltó tagja, bármilly viszony és helyezetben, tudja és akarja is lelkiismeretesen először ugyan megadni Istennek, mi az Istené, azután pedig teljesíteni ama kötelmeket is, melylyekkel a' fejedelem, haza, önmaga és embertársai iránt tartozik. — 'S így — mennyire a' kiszemeltem ezer águ tárgy kimeríthetlen bősége engedé •— fő vonalokban megérintém jelen értekezésben: mennyire becsülé a' régi, és becsüli a' jelen kor a' hasznos tudományokat — mellyek utáni vágy mintegy természetünkbe van oltva — és a' tudományos műveltséget, mellytöl az emberiség nemesedése és országok virágzása közönségesen váratik. De egyszersmind, gymnasiumi ujabb rendszerünkre tett hivatkozással, azon irányt is megérintém, mellyet a' tudományok és iskolák kezelésében véleményem szerint követnünk szükséges, ha azt akarjuk, hogy a' tan-intézetek segélyével nyert tudományos műveltség valóban becses és áldást hozó legyen. — 'S most végére sietek zárszózatomnak. Köszönet, szívélyes köszönet békés türelmetekért nektek minden rangú és czimü vendégek! kik zár-ünnepélyünket megjelenéstekkel emelni és örvendeztetni kegyeskedtetek! Díszes koszorútoknak szemlélhetése élénk vonásokkal tünteti elém azon hő részvétet, melylyel ti a' tudományok kezelői, a' növelés ügye, és ezzel szoros kapcsolatban levő ifjúság jövendője iránt viseltettek! E' szives részvétetek eltörülhetlen emlékkint lelkesítend engem, 's ügytársaimat csüggedhetlen buzgalommal haladni ama rögös