Richter - Schlosser (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)

Sátor Dávid

„Megszánt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk. Elesett a mi fejűnknek koronája. Jaj most nekünk, mert vétkeztünk. Ezért szomorú a mi szivünk, ezért meghomályosodtak a ml szemeink “ Jer. sir. V. 15—17. Szivünk mély fájdalmával, de Isten bölcs végzésén megnyu­godva tudatjuk, hogy a hü pásztor, a szerető férj, a gondos apa és nagyapa, a meleg szivü rokon : SÁTOR dAvid, református lelkész f. é. április 21-én reggel 5 órakor, életének 72-ik, lelkipásztorko­dásának 49-ik, házasságának 40-ik évében rövid szenvedés után Istenben bizó lelkét visszaadta teremtöjének. A boldogult porrészeit 1926, április 23-án délután 5 órakor a templomban tartandó gyászszertartás után temetjük el a Seini- szinérváraljai ref, temetőbe. Az Urban élt, az Urban halt meg. Legyen áldott emlékezete ! Soltész Elemér Sátor Juliska Özv. Sátor Dávidné Soltész Jolán sógora és családja férj. neje Sidlo Titusz Sidlo Titusztié Sátor Jolán férj Szilágyi Istvánná sógora nővére Sátor Anna férj Miszte Mihályné Soltész Ida Szilágyi István Sátor Elemér férj Miszti Mihály Sátor Katalin férj Jakucs Sándorné Magos Menyhértné Jakucs Sándor gyermekei Soltész Margit vej.i Szilágyi László Özv. Sátor Lajosné Szilágyi Pál Sidlo Juliánná Szilágyi Pistu sógornői Miszti Laci Miszti Juliánná Miszti Mikiós Miszti Éva Jakucs Kató Jakucs Sanyi unokái

Next

/
Oldalképek
Tartalom