Molnár - Nagy (Gyászjelentések, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)

ifj. dr.Molnár Béla

Ha élünk, az Urnák élünk, ha meghalunk az Urnák halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk az Űréi vagyunk. Róm. 8. r. 14. v.

Mélyen lesújtva, a legfájóbb szívvel, de a nagykegyelmű, jóságos Istennek akaratában alázatosan megnyugodva tudatjuk, hogy forrón szeretett drága jó fiunk, testvérünk, unokánk s rokonunk:

ifj. dr. Molnár Béla

vm. közig, gyakornok

folyó hó 12-én életének 25-ik évében rövid, kínos szenvedés után lelkét visszaadta Teremtőjének.

Megboldogult drága halottunk földi maradványait folyó hó 14-én, születése napján, délután 7a 4 órakor fogjuk a Köztemető diszravatalozó terméből a ref. egyház szertartása szerint tartandó gyászima után örök nyugalomra helyezni. Debrecen, 1939. december hó 12-én.

„Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.“ Jób 19:25.

Mindenki szerette mig élt, mi szeretjük mig élünk!

Nagyszülei: Menyasszonya:

özv. Molnár Ferencné, Füredi Szabó Emilia,

özv. Czeglédy Lajosné.

Az összes közeli és távoli rokonok nevében is.

Szülei:

Dr. Molnár Béla és felesége Czeglédy Piroska

Testvérei:

Lillyke férjével Szilágyi Lászlóval Gabica és Tiborka gyermekeivel, Anna.